A legújabb cédétek megjelenésének dátuma már hónapokkal ezelőttre ki volt tűzve.

Mi az oka a csúszásnak?

Christina bin Laden: Rendszeresen segget csinálok a számból. A csúszás oka az, hogy ilyen téren bármit ígérek, sosem vagyok képes jól belőni a dátumot. Valójában nem tudom, mikor fogok elkészülni, mert közrejátszanak olyan nem tervezett dolgok, amelyek folytán a munka tovább húzódott, mint ahogy azt elképzeltem. Jegyzem meg, ez rendszerint így van. Az előző lemeznél sem volt másként, ráadásul ott jóval többet csúsztunk, mint most. Így visszaemlékezve majdnem egy évet. Az új anyaggal egyébként már egész jól állok. Az utómunka legvégső fázisába érkeztem. Egy-két szám van még, amellyel komolyabban foglalkoznom kell, aztán viszem az egészet stúdióba, hogy az utolsó simítások is megtörténjenek. Utóbbi akár a napokban összejöhet, így ha végre minden a terv szerint alakul, a hét végére két új dal már letölthető lesz a zenekar weboldaláról.

Mennyiben fog különbözni ez a lemez az előzőtől?

CbL: Komolyabb koncepción alapul az egész. Ez a lemez maga tulajdonképpen egy történet. A rajta szereplő dalokat egy elég genyó időszakomban írtam, amikor csaknem eljutottam a nihilizmusig. Így az album egy olyan ember útját meséli el, aki elérkezik egy olyan pontra, ahol minden érték megsemmisül, a végén már az emberi élet értéke is. Tulajdonképpen ameddig én eljutottam a valóságban, az a Get The Game Started és az I Got To Kill számok által leírt állapot. Hogyha a lemez utolsó szöveges daláig, az Origo-ig jutottam volna, akkor most valószínűleg nem itt ülnénk és beszélgetnénk és nem az új lemezen dolgoznék, hanem egy börtöncellában írnám a kibaszott kis naplómat. Akkoriban majdnem reális volt, hogy megöljek valakit. Akárkit, aki csak egy másodpercre csúnyán nézett rám, mert nem tudtam tisztelni az emberi életet. Se másét, se a sajátomat. Magamat azonban mégis képtelen lettem volna kicsinálni. Egész egyszerűen azért, mert olyan mértékű gyűlöletet éreztem az emberek iránt, akik számomra elbasszák ezt a világot, hogy semmilyen áron nem adtam volna meg nekik ezt a hatalmas előnyt. A céljaim mindvégig ott lebegtek a szemem előtt, még ha akkor kevesebb reménnyel is, mert a zenekar lényegében romokban hevert. Ha feladtam volna, talán tényleg gyilkos válik belőlem, ezt már sosem tudom meg. Ma már van annyi tisztelet bennem, leginkább a saját életem iránt, hogy ne így akarjam végezni.

Visszatérve még arra, miben különbözik ez a lemez az előzőtől… Nos, nemcsak felfogásban, hangzásban is más lesz és persze, szövegileg is. Az új dalszövegek komolyabb és súlyosabb kérdéseket feszegetnek többnyire, illetve ellentétben a korábbiakkal, nem ideológiai alapon írtam őket, teljesen személyesek. A „The Source” – mint az a címéből is kiderül- már angol nyelvű anyag, és alapvetően sokkal érettebb, kiforrottabb, mint bármi, ami korábban született a kezeim alatt. Olyan emberek elismerését is megnyerhetjük vele, akik eddig kételkedtek bennünk.

Van személyes kedvenced a dalaid között?

CbL: Az újak között mondjuk, az Each Hurts és a Jisom’s Christ, régebbiek közül a Halott tükör és a Te vagy….

Nem vagy vallásos, a szövegeidben mégis sokszor elhangzik Isten és Jézus neve, valamint sok Bibliai utalás.

Ez miért van?

CbL: Leginkább jelképekként használom őket, illetve a provokáció eszközéül. Az ilyesmire mindig odafigyelnek az ál-erkölcsös, képmutató emberek. Az új dalszövegekben egyébként kevésbé jellemzőek az effajta utalások. Talán épp amiatt, hogy sokkal inkább személyes jellegűek.

Kinek szólnak a dalok, ki a célközönség?

CbL: Amikor zenélni kezdtem, úgy gondoltam, hogy a dark-goth szubkultúra lesz a célközönségünk, ma már egész másként látom ezt. Nem kifejezetten egy réteghez akarok szólni. Ennek ellenére lehet, hogy ezekkel a dalokkal, ezekkel a szövegekkel egy réteghez szólok, de alapvetően a cél az lenne, hogy bárki találjon benne olyasmit, ami egyezik az ő gondolataival, érzéseivel, vagy mondjon neki bármi olyat, ami számára fontos. Ez teljesen független stílustól, kortól, nemtől.

Nem gondoltatok még arra, hogy valamelyik dalból videoklipet készítsetek?

CbL: Épp nemrégiben merült fel, hogy ideje lenne egy videoklipet készítenünk. Természetesen, mindenképp az új lemez egyik dalához. Pillanatnyilag három esélyes erre, a Get The Game Started, a Jisom’s Christ és a Now I Do This Way. Ezek közül fogunk valamelyikhez klipet forgatni, hogy mikor, pontosan nem tudom megmondani, mert abból megint az lesz, hogy segget csinálok a számból. Inkább annyit mondok, hogy a közeljövőben. Az eredeti terv az volt, hogy még ezen a nyáron készítünk egy videót, de ez nem tudom, össze fog-e jönni.

A zene és a külsőségek miatt sokan előítélettel vannak feléd és tartanak tőled.

Erről mit gondolsz?

CbL: Hirtelen több dolog is eszembe jutott. Egyrészt az, hogy leszarom, másrészt, hogy így van ez jól, ez a természetes. De igazán nem foglalkoztat. A felszínes emberek azok, akik rám néznek, és egyből gondolnak valamit. A felszínes emberek meg sosem érdekeltek igazán. Tehát, ha valakik, akkor ők biztosan nem az én célközönségem, nem a mi célközönségünk. Igazán nem hiszem, hogy a felszínes embereket meg lehetne győzni akármiről is, vagy meg lehetne változtatni a szaros kis elképzeléseiket.

Mit szeretnél elérni a művészeteddel, azzal, amit csinálsz?

CbL: Elég nagyravágyó vagyok. Ha például -aktuális a téma-, a legnagyobb álmaimat szeretném megfogalmazni, akkor azt mondhatom, úgy emlékezzenek rám, mint Michael Jackson-ra. Nem lenne rossz halálom után egy külön hétvége az MTv-n.  A legnagyobb békében nyugodnék, ha tudnám, a halálom még több bosszúságot okoz a rosszakaróimnak, mint az életem.

És közelebbi tervek? Úgy néhány év távlatában.

CbL: Európai turné.

Ezt mikorra gondolod?

CbL: Gondolnám én már most is, de ahhoz minimum kell a lemez, ami ugye, jelenleg is készül. Amint befejeztem, mindenképp nekiállok kiadót keresni és terjeszteni, mint a HIV vírust. Ez a kulcs: minél több embert megfertőzni.

Egyébként mondják, hogy rétegzene, amit játszunk, és ez kis részben igaz is. A másik oldalon viszont ott a tény, hogy ahhoz a réteghez sem jutott el igazán a zenénk, aki biztosan vevő lenne rá. Eleve, ha magad terjeszted és promotálod a kiadványaidat, kevesebb emberhez fog eljutni, pláne, hogy Magyarországon rendkívül korlátozottak a lehetőségek. Eddig Budapesten volt még csak teljes értékű fellépésünk. Miskolcon zenéltünk még, de az csak egy komolytalan, két ízben elkövetett merénylet volt a középiskolával szemben, ahová egykoron jártam. Szóval, koncertet más magyar városban nem adtunk még. Pedig egyesek mondják, hogy többfelé ismernek, szeretnek bennünket, így igény valószínűleg lenne, eddig mégsem jött össze. A szervezők miatt nehéz összehozni. Némelyikük kifejezetten elzárkózik, de nem ám úgy, hogy ki is nyilvánítja, egyszerűen csak nem reagál a megkeresésemre. Sajnos, az a tapasztalat, ha az ember nem egy manageren keresztül, hanem önmaga keresi fel a szervezőket, kevésbé veszik komolyan. Egy nagy rakás szar, ami itthon van.

 2009. június 29.