mivel már sokat utánanéztem ennek a témának, mind hobbyból, mind az iskolai kötelességeim miatt -médiából hosszú esszét kellett írnom a Drakuláról, minden szemszögből bemutatva azt és az egész vámpíros-legendás dolgot-, valamint mert engem érdekelnek ezek a misztikus dolgok és érintett vagyok bennük, noha a tudásom csekély.
tehát utánanéztem újból a vámpíroknak.
a Wikipédia szerint a vámpír, "misztikus lény, mely rendszerint feléledt halott testet használva él tovább és vérrel táplálkozik". lényegében. de ez a megfogalmazás olyan... helytelen pontatlan. mert végülis attól is függ, hogy minek tartják a vámpírokat, hogy melyik kultúrában nézzük. a természeti népek túlspilázzák a dolgokat, belekeverik a természetüknél fogva vérrel táplálkozó állatokat, mint akár a denevér, szúnyog, pióca... pedig valójában a vámpíroknak közük sincs az állatokhoz. max mint táplálék, de csak végső esetben fanyalodnak rájuk, mert nem szeretik.
az én kedvenc vámpíros filmem a Nosferatu. nagyon régi, 1922-es, némafilm, és a kedvenc, pontosabban az egyik kedvenc német-expresszionista rendezőm, Murnau rendezte. (a másik kedvencem Lang)
a német-expresszionizmusban, mint korszakban az volt a jó, hogy mivel ezek még némafilmek voltak, a színészeknek sokkal több volt a sminkjük és sokkal többet kellett gesztikulálniuk. a kedvenc filmes korszakom a német-expresszionizmus, ez vitathatatlan. erről is tudnék oldalakat írni. de talán majd máskor, ha van rá igény. érdekes téma. ;)
de most akkor visszatérek a vámpírokra. azért hoztam fel a Nosferatu-t, meg hogy a színészek milyenek voltak benne, mert ahogy a címszerepet játszó színész -Max Schreck- alakítja a vérszívót, annyira jellemző és valóságos. mintha pontosan tudná, hogy milyennek kellene lennie egy vámpírnak. pedig kétlem, hogy tudta volna. tehát érdemes megnézni, még ha a mai filmekhez képest szánalmasnak is hat, egyrész nagyon nagy mű, másrészt tényleg olyan, mintha egy vámpír lenne.
a legzavarbaejtőbb kérdés most az, hogy vannak-é igazából vámpírok. ez nekem is ciki, mert nem tudom megmondani. valaha biztosan voltak, de hogy most is vannak-é, azt nem tudom megmondani. ha vannak, akkor kevesen, nagyon elővigyázatosak és megtanulták kezelni a lényüket.
ha nincsenek, akkor kihaltak. ez egyértelmű.
de most tegyük fel, hogy vannak, mert úgy könnyebb beszélnem róluk, hogy nem kihaltnak tekintem a fajt.
én úgy gondolom, hogy a legtöbbjük megtanulta kezelni az életének(?) velejáróit és igyekszik nem feltűnő lenni. például annyit és olyat eszik ami nem fog hiányozni. igen, ez se szép, ha úgy vesszük, hogy önbíráskodás. de az életösztön azért életösztön, még ha lényegében nem is élnek.
de abban is biztos vagyok, hogy vannak ellenpéldák is, akik nem tudják, vagy nem akarják elkerülni a feltűnést. igen, ez meg olyan jellemző a filmekből és könyvekből, de az értelmi szerzőik vajon honnan veszik azt a sok mindent, amit leírnak? legendákból, elbeszélésekből, akár egyházi feljegyzésekből. igen. és azokat kik szolgáltatták az utókornak? felvilágosulatlan papok, tudatlan parasztok, és tudósok. igen, tudósok is készítettek feljegyzéseket vámpírokról. tehát amik a filmekben és könyvekben vannak, nem is olyan hülyeségek. az alap dolgok valóságosak, csak sok a színezés. de amik tényleg alapvetők, igazak. mint ez is, hogy vannak az emberekkel "együttműködő" és mindenkinek ellenszegülő példányok is.
Utolsó kommentek