♥ mïss J ♥

nem is tudom hogyan, de eszembe jutott, hogy mi volt két évvel ezelőtt. ha belegondolok, van néhány déja vu-s elem...
még az előző sulimba jártam és akkor is megbuktam év végén matekból. és két éve, ilyen tájt elmentem anyával és Mátéval, az öcsémmel az akkoris dobosom, Panka unokatesójáék nyaralójába, Szigligetre. szóval ott voltunk nem is tudom, talán úgy heten. anya, Máté, Panka, az ő öccse, Dani, az unokatesóik, Zsófi és Peti és az ő anyjuk. de eléggé átjáróház volt, szóval hol többen, hol kevesebben. két hetet töltöttünk ott és ha jobban visszaemlékszem, nem is tudom, hogy volt-e ehhez hasonló jó élményem. ilyen szempontból. és ahogy így írok róla, egyre több dolog jut eszembe... Peti volt az első a pasik közül, aki vette a fáradtságot, hogy megismerjen és próbált segíteni. és ő volt eddigi életemben az egyetlen, akinek sikerült némi önbizalmat növelni nálam. csakhát ugye mindig mindent elbaszok, mert nehogy már jó legyen nekem. a két hét lejárta előtt néhány nappal bediliztem és elkezdtem mindenkivel bunkózni és ordítozni. valójában csak bepánikoltam, hogy vége. és így is lett. vége lett mindennek, mielőtt elkezdődhetett volna. Pankával azóta többször összefutottunk és jóban vagyunk, többek között azért is, mert az anyukáink barátnők. Petivel meg párszor találkoztam, mikor anya magával cipelt mindenféle rendezvényekre, ahol ő is ott volt, de kb nem is szóltunk egymáshoz.
annyira jellemző, hogy így alakuljon minden...