milyen dolog már az, hogy az embernek folyton megmondják, hogy mit, hogyan kell csinálni és ha mégsem úgy vislkedik, ahogy az a szülei szerint helyes, máris ő a hálátlan, gonosz gyerek, aki mi a francot képzel magáról?! persze, a szülők csak jót akarnak a gyerekeiknek. ez érthető. de abba miért nem gondolnak bele, hogy ami szerintük jó a gyereknek, nem biztos, hogy a gyerek szerint is jó, vagy legalábbis a hasznára válik? tiltanak, parancsolnak, mert azt hiszik, hogy mindig az a legjopbb a gyereknek, amit ők mondanak. mintha a szülők tévedhetetlenek lennének. és a gyerek meg még véletlenül se tudhatja, hogy mi a jó neki? na ez is abszurdum!
egy idősebb gyereknél meg pláne! a legegyszerűbb példa, én magam. itt vagyok több, mint tizenhét évesen. anyám elismeri, hogy már felelősségteljes és józan gondolkodású vagyok. mégsem hagyja, hogy én döntsek a magam dolgaiban. ellentmondásos.
ha egy szülő belátja, hogy a gyereke bizony már felnőtt és maga boldogulna, miért nem képes elengedni? ez nem azzal egyenlő, hogy többé nem lesz a gyereke, csak önálló lesz.
remélem azért a többi szülő okosabb az én anyukámnál, mert nálam ezzel csak azt éri el, hogy amint betöltöm a tizennyolcat és törvényesen is én felelek magamért, akkor itthagyom és megyek a magam feje után. ez miért jó neki?
a sok tiltással, parancsolgatással a szülők pont az ellenkezőét érik el, mint ami a céljuk elvileg.
szörnyűek az én szüleim is! két napig nem látják szerett lányukat és rögtön azzal kezdenek, hogy deénmérvagyokmárilyenbunkó. -.-
és itt jön megint a végére az a duma, hogy ha egyszer nekem valami véletlen folytán gyerekem lesz, nagyon remélem, hogy nem leszek ilyen szülő, aki annyira jól akarja csinálni, hogy az ellenkezőjét éri el.
Utolsó kommentek