egy valami van, amitől rettegek. utálom, ha hanyagolnak és nem foglalkoznak velem. tudom, infantilis vagyok. ^^
viszont most ez a szituáció áll fenn. kérek valakitől valamit, és még csak válaszra sem vagyok méltatva. meg aztán azok a beszélgetések is hiányoznak, amik néhány hónappal ezelőttig mindennaposak voltak Gabóval, éveken keresztül. tegnap előtt meg Esztivel is bunkó voltam, mert épp klimaxolok vagy mi, és most ő sem hajlandó se megbocsátani nekem, se válaszolni nekem.
meg aztán itt van az is, amit előre megmondtam, vagy legalábbis előre féltem tőle. nem tudom, ki mennyire emlékszik, de én a műtét előtt azt mondtam, hogy úgy lesz ez, hogy előtte mindenki ígérgeti, hogy majd meglátogat, majd felhív, majd stb... aztán meg majd szép lassan elmaradozik mindenki és egyedül maradok. ami nem jó. nem csak nekem nem jó. nade a lényeg, hogy így is lett. és most jön az a rész, hogy én megmondtam előre, hogy így lesz.
nem szokásom fenyegetőzni, de talán emlékeztetnem kell azokat akik elvileg szeretnek, hogy ennek nem lesz jó vége. és akik elvileg szeretnek, azok tudják, hogy ezt miért írtam.
az egyetlen, aki tartja bennem a lelket -többé-kevésbé-, az Moszi. minden nap beszél velem, átjön hetente egyszer, de legalábbis találkozunk és még ha csak két órát is, de foglalkozik velem. csak aztán nehogy eljöjjön az az idő is, mikor ő is elmaradozik és nem ér rá velem foglalkozni.
meg mondjuk néha pár szót Bogyóval is beszélek és végülis megbeszéltük, hogy találkozunk és elmegyünk valahova, de neki is megvan a maga dolga. szóval ez is csak olyan, hogy nagy ritkán beszélünk msnen, de ő akkor is rohan. de azért több, mint a semmi, nem vagyok én elégedetlen és köszönöm neki.
na, meg ott van néha GlamRaven is. de ő is csak msnen elérhető és nem is mindig. jó, telefonon is elérhető lenne, de én nem akarom zavarni, hiába mondja, hogy zavarjam nyugodtan, de én akkor sem akarom. XD nála sosem lehet tudni, hogy mikor, melyik napszakban zavar az ember. :\ :D viszont itt jön a de, mert neki is megvan a maga dolga (próbák, koncertek) és nem hiszem, hogy a maradék szabadidejében minden vágya, hogy én boldogízsam. viszont részéről azt értékelem nagyon, hogy azt állítja, szeret. XĐ najó, én is szeretem. ^^
ilyen nyomorék még sosem voltam. szó szerint, mozgáskorlátozott.
este például leszedtem a rögzítőt és a fáslit a lábamról és a másik lábamhoz képest brutálisan el van vékonyodva. két hét alatt minden izom elsorvadt a combomban és a vádlimban. borzasztóan néz ki.
ilyen állapotban annyira nem szeretnék egyedül maradni. mégis ez történik...
ne hanyagoljatok!
2009.07.10. 00:47
Címkék: help me save me
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://missj.blog.hu/api/trackback/id/tr291237115
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
moszi. 2009.07.10. 11:33:24
ugyan kavics, rád mindig igyekszek időt szakítani :) tudom milyen az amikor egyedül marad az ember, igyekszek úgy intézni a dolgaimat, hogy mindenkivel tudjak foglalkozni, aki fontos :)
Utolsó kommentek