állandóan ez a kérdés merül fel mindennel kapcsolatban: miért? ha sokat hallom, akkor eszembe jut róla egy kis filozofálgatnivaló. :)
a nyugati ember sajátossága, hogy minden eseménynek, történésnek az okát keresi. folyton ezt kérdezgeti, hogy miért van ez, miért nem úgy és ez miért így működik. kicsit flusztráló már... -.-"
ellenben a keleti emberekkel, akik úgy vannak ezzel általában, hogy minden okozatnak van egy oka és mivel az ember sokszor úgysem értheti meg, hogy mi miért történt vagy működik, nem kell ezen agyalni. előbb, vagy utóbb úgyis kiderül, hogy mi volt a célja annak az eseménynek. vagy egy idő után már nem is foglalkoztat, hogy az épp miért úgy van, hanem majd máson kezdesz el agyalni.
pedig a keleten élő embereknek is hasonlóak a mindennapi problémáik, mint a nyugaton élőknek. ott is ugyanúgy megkérdezhetnék, hogy az istenük miért súlytja őket szegénységgel, vagy a lányok ugyanúgy rágódhatnának azon, hogy miért ilyen idióták a pasik. de akkor sem agyalnak olyan sokat ilyeneken, mint mi, mert elfogadják, hogy ez van, megvan az oka és kész.
ehhez úgy gondolom, hozzájárul a vallásuk is, de a lényeg úgy is az, hogy a hétköznapokban, a nem-, vagy kevésbévallásos emberek is így gondolkodnak.
én is sokszor beleesek ebbe a hibába, hogy a dolgok miértjeit keresem, holott esetenként értelme sincs. de ilyenkor eszembe jut az, hogy semmi sem véletlen és onnantól kezdve már nem is érdekel a miértre a válasz, mert úgy is kiderül. :)
Utolsó kommentek