mint az köztudott, az újság nem jött össze. viszont van benne egy cikk, ami engem annyira megfogott, hogy bűn lenne, ha megfosztanám tőle a világot és nem kerülne nyilvánosságra. a cikket Eszti írta és a címe 4th Dimension.
„it's like i'm in the 4th dimension and somebody's asking me to describe it and that's what the 4th dimension is about. there's no words, no symbols, no images it's all pure real energy and vibrations.” - John Frusciante (Red Hot Chili Peppers)
4TH DIMENSION
Mitől lesz valakiből rajongó típus? Születni kell rá, hogy teljes szívedből képes legyél szeretni egy számodra teljesen ismeretlen embert? Képzelőerő kell hozzá, az, hogy tulajdonságokat tudj aggatni egy csinos arcra? Képesség az idealizálásra? Magány kell, a megfelelő minőségű és mennyiségű kommunikáció hiánya? A hozzád hasonló emberek hiánya? Talán ez mind.
Azt vettem észre, hogy azok, akik rajonganak valakiért, legyen az színész, zenész vagy a szomszéd fiú, sokkal inkább képesek másféle érzések kimutatására is. Ez egyfajta érzelmi tréning, melegen tartja a szívet.
A rajongás hihetetlenül erős érzelmi löket, biztos háttér, valamint a negyedik dimenzió előtérbe kerülésének elsőszámú kiváltója. Elsőrangú személyiségfejlesztő, gondolatébresztő. De mi is tulajdonképpen a negyedik dimenzió? Sokféleképpen nevezhetjük, legtöbben csak azt mondják rá, álomvilág. Szerintem ez több annál, ez nem pontos megfogalmazás. A negyedik dimenzióban lehetőséged van arra, hogy az légy, aki mindig is lenni akartál. Ott meglehet benned mindaz, amiről egyébként csak álmodsz. Megtöltheted azokkal a dolgokkal, amelyek számodra értékesek. Ha okosan csinálod, egy idő után tapasztalhatod, hogy felveszel tulajdonságokat, amiket eddig csak szerettél volna birtokolni – olyanná válhatsz, amilyen mindig is lenni akartál.
A rajongás hihetetlenül erős érzelmi löket, biztos háttér, valamint a negyedik dimenzió előtérbe kerülésének elsőszámú kiváltója. Elsőrangú személyiségfejlesztő, gondolatébresztő. De mi is tulajdonképpen a negyedik dimenzió? Sokféleképpen nevezhetjük, legtöbben csak azt mondják rá, álomvilág. Szerintem ez több annál, ez nem pontos megfogalmazás. A negyedik dimenzióban lehetőséged van arra, hogy az légy, aki mindig is lenni akartál. Ott meglehet benned mindaz, amiről egyébként csak álmodsz. Megtöltheted azokkal a dolgokkal, amelyek számodra értékesek. Ha okosan csinálod, egy idő után tapasztalhatod, hogy felveszel tulajdonságokat, amiket eddig csak szerettél volna birtokolni – olyanná válhatsz, amilyen mindig is lenni akartál.
Persze, ha túlságosan elmerülsz benne, ha már csak néha jössz fel levegőt venni, az nagyban megnehezítheti a valódi életedet. Elkezdhetsz elérhető közelségben élő embereket idealizálni. Ránézel valakire, és azonnal konkrét elképzelésed alakul ki a személyiségéről. Aztán, ha kiderül, hogy másmilyen – és kiderül – akkor menthetetlenül kiábrándulsz. Emberi kapcsolatok építésére ez nem a legmegfelelőbb módszer. Én rájöttem erre, de azt hiszem, egyszerűen szerencsés voltam – meg persze kellett hozzá az a pofon, hogy elveszítettem néhány olyan embert, akik korábban közel álltak hozzám.
Mondjam, hogy jó dolog a rajongás, csak ésszel kell csinálni? Mondhatom ezt, tudva, hogy a rajongásból egyetlen dolog hiányzik teljesen: a logika? Azt hiszem, minden embernek van negyedik dimenziója. Szükségünk is van rá, hogy legyen. Mindenki mással tölti meg, különböző mértékben van jelen az életünkben – de ott van. És ha alaposan figyeled az embereket, néha, néhány pillanatra beleláthatsz a körülötted élők titkos világába. Ez valami, ami teljessé teszi az emberi életet. A lekvár a fánkban.
És ez jó.
hozzáfűzni valóm, csak annyi lenne, hogy teljesen egyetértek a leírtakkal. azonban. én nem vagyok senkinek a rajongója. szerethetek egy zenét, egy filmet, egy színpadi művet, akármit, attól még magának a zenésznek, együttesnek, színésznek, rendezőnek nem leszek a rajongója.
Utolsó kommentek