általában, amikor hazaérek a nap végén, első dolgom szokott lenni, hogy némi kajával felszerelkezve leülök a számítógéphez.
ma azonban, amikor délután hazaértem, megettem a maradék zsömlémet, majd bevonultam a szobába, hogy készüljek holnapra. nem sok készülnivaló volt ugyan, mert csak öt órám lesz, de volt pl matekból lecke, na azt megírtam, meg elpakoltam a táskámat. aztán nekiálltam gyöngyből nyakláncot fűzni, utána pedig elmentem lezuhanyozni és hajat mosni és csak utána ültem le a géphez, hogy felmenjek msnre -nem tudom miért, mert már nem is szoktam igazából használni- és, hogy megnézzem az e-maileimet -amiknek általában a 98%-a szemét-, válaszoltam Linda mailére, és kész. utána visszamentem a szobámba, tovább fűztem a nyakláncot, olvastam, elvoltam... :\
a következtetés, amit le tudok vonni, hogy alig használom az internetet. most már szinte csak e-mailezésre és persze blogolásra.
valahogy nincsen kedvem idejönni, mert úgysem tudok mit csinálni, csak ülök itt, amikor bizonyára hasznosabban is tölthetném az időmet.
arra jutottam, hogy radikálisan le fogom csökkenteni az egy nap alatt a gép előtt töltött időt, mert tapasztalataim alapján elég lenne kb fél óra reggel és fél óra este. újabban erre szoktam rá amúgy is.
egyébként napközben sem történt semmi érdekes. suli volt, azt kész. reggel kicsit hamarabb bementem, hogy találkozzak Moszival és beszélgethessünk egy kicsit végre. ^^ úgy hiányzik néha. és eddig azt hittem, hogy ez is egyoldalú, de nagyon úgy tűnik, hogy én is tényleg fontos vagyok neki valamennyire. :) ritka dolog. :\
viszont van valami, ami már napok óta totálisan lehangol. de értelme az nincs, szóval ezt inkább tényleg nem fejtem ki.
ja és tanítás után mentem ugye az agykurkászhoz, megbeszéltem vele is a pletykákhoz való hozzáállásom, amit ő pszichoszemmel megvizsgált és pszichoaggyal kielemzett. xD nade a lényeg, hogy a vége felé, mikor beszélt, mondott valamit, amitől nekem megvilágosodásom támadott. o.O ezt gyorsan ki is fejtettem neki, bár nem tudom, mennyit értett belőle. a lényege nagyjából az, hogy rájöttem, hogy azt a kb egy hetet mi segített átvészelni, amikor a pótvizsga és az évnyitó volt. vagyis inkább nem mi, hanem ki. ha még pontosabb akarok lenni, akkor kinek a tette. najó, ez így egyre bonyolultabb. xD szóval szeretném neki megköszönni, de már így is annyira gázul jönnek ki a dolgok, hogy nem hiszem, hogy ez jó ötlet. vagyis persze, hogy jó dolog valakinek valamit megköszönni, de szóval már szerintem így is totálisan hibbant, elmebeteg, hülyének tart. :\ és nem is téved sokat. :S szóval, majd talán alkalom adtán... :)
Utolsó kommentek