tudom, most nagy divatja van az önéletrajzi könyveknek...
nos, én már több, mint egy éve elkezdtem írni egyet, a munkacíme: Sárgaköves Út. eleinte csak írtam és írtam, aztán tettem bele aktuálisabb naplórészleteket, majd most vagy fél év után újból elővettem és elkezdtem folytatni az írását.
van néhány ember, akik már olvasták azt, ami megvan belőle. Eszti és Gabó. Gabó nem sok visszajelzést adott, de Eszti reakciói értékesek voltak mindig is, más munkáim során is. ezért szeretem neki megmutatni, amin éppen dolgozom. régen mindig az volt, hogy ő az első számú rajongóm. :) szerinte bármibe kezdek, ha van erőm befejezni, az kincs. :$ hát, nem én mondtam! xD
szóval, most újból nekiálltam a könyvem megírásának... A5-ös az oldalméret és így tartok a 89-ik oldalon. persze ez formázva sincs még, képek sincsenek benne, semmi, csak a nyers szöveg. emlékszem, mikor Esztinek mutattam, ha haladtam vele valamennyit és néha az volt a reakciója, hogy megrémült, mikor olvasta. kegyetlenül őszinte írás ez, még számomra is. néhol beteges, néhol megrázó, de van, ahol pörgős és vidám.
hát, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle.
hogy miért írok én egy ilyen önéletrajzi könyvet?
miért ne? nem feltűnési viszketegségem van. figyelmet amúgy is kapok, nem kell magamra vonnom. szó sincs erről. inkább a saját példámon keresztül szeretném az embereket bölcsebbé, érettebbé tenni. jó lenne, ha az emberek nem rontanák el ugyanazokat a dolgokat, amik nálam el lettek rontva -akaratlanul is. hasznos olvasmány lehet a későbbiekben mind kezdő szülők, mind pedig tinédzserek számára. a szülők megtudhatják belőle, hogy mire figyeljenek még oda a gyerekükkel kapcsolatban, a fiatalok pedig érezhetik, hogy nincsenek egyedül és mivel minden leírt szó igaz, kiderülhet számukra, hogy lehetetlen nem létezik, csak akarni kell és mindennél van mégrosszabb. meg amúgy is! érdekes életem van, volt, lesz nekem, még ha ez innen nem is tűnik úgy! ;)
ilyenkor szeretem az életem, mikor belegondolok, hogy milyen is az, ahogy élek, kik is vesznek körül... viszont élni ezt az életet nehezebb, mint kívülről szemlélni. döntéseket kell hozni, érzelmek vannak benne, múlbéli traumák feldolgozatlanul, jelenbeli konfliktusok megoldatlanul, barátok, akik kihasználnak, ismerősök, akik titokban utálnak... nem egyszerű. a vicc az, hogy az emberek azt hiszik, nem látok beléjük és át rajtuk. pontosan tudom, ki mit gondol rólam és melyik pletyka kitől indul és kiken megy keresztül, mire visszahallom. mert max egy héten belül úgyis tudok mindenről. muhahaha! xD
a lényeg, hogy nem egyszerű, de ha van mivel elfoglaljam magam és vannak céljaim, van motivációm, akkor könnyebb túlélni a mindennapokat.
hát, ez most ilyen hűdenagyképűre sikeredett, de ilyen is van. :\ *.*
Utolsó kommentek