igen, én is megnéztem. de azért kezdem az elején...
szóval, suli, mint olyan. nos, újfent nem volt nagy szám, túléltem valahogy.
suli után Nórival és Moszival elmentünk a Westendbe, aztán onnan visszafelé, Nóri leszállt az Arany János utcánál a metróról, mi pedig Moszival vissza mentünk a Klinikákra. ott vártunk Terura, aki egy idő után meg is érkezett és úgy mentünk vissza a Westendbe. ott találkoztunk Mátéval, a tesómmal, aztán egy darabig együtt voltunk a tetőn, aztán Mátéval mentünk mozizni. megnéztük a filmet, és végül hazajöttünk. izgis, mi?!
najó, bocsánat, hogy ilyen bunkónak tűnök most, de valahogy nagyon ki vagyok borulva. nos, akkor összeszedem magam és írok egy kicsit a filmről...
tehát...
ugye a dalok nagy részét már ismertem, de jó volt így hallani, hogy félig meddig ilyen koncert élményesen. :) nagyon tetszettek a táncosok koreográfiái és megható volt, hogy hogyan nyilatkoztak Michaelről az emberek. kicsit zavaró volt, hogy nagyrészt kézikamerásak a voltaka felvételek, mert néha eléggé remegett a kép. :\ Michaelről pedig az a benyomásom van, hogy egy nagyon kedves, aranyos, másokra odafigyelő, de határozott ember volt. azt persze nem tudom, hogy csak a kamera miatt, vagy a valóságban is ilyen volt-e.
igazából rám nagy hatással volt ez a film. az a rész a vége felé, mikor a színpadon áll és arról beszél, hogy meg kell menteni a Földet, nagyon a szívemig hatolt. de azért nem váltotta meg a világot, csak engem személy szerint kicsit elgondolkoztatott. de ha ebből indulunk ki és abból, hogy hányan látták már a filmet, ha mindenki csak egy kicsit gondolkodik el, már nem volt felesleges Michael küzdelme. :)
21:45
olvashatóvá vált a könyvem, ezen a címen. aki szeretné olvasni, szóljon, majd mérlegelek, aztán vagy kap meghívót, vagy nem. :D ^^
Utolsó kommentek