"Az általánosban, az osztályban én voltam a céltábla. Én voltam a rabszolga, a csicska, és rajtam töltötték ki a dühüket a többiek. Ha valami bajuk volt, csak adtak egy pofont, vagy belémrúgtak, és máris jobban érezték magukat."
Mikor Gabó megtudta, hogy mit tettem, megadta Era msn címét, mondván, hogy ő majd tud segíteni, hogy ne akarjak meghalni. Nem igazán hittem neki, de gondoltam ennyit igazán megtehetek, ha már segíteni szeretne." "Anyámat szerettem mindig, ő legalább ismerte a gyerekeit. Nem úgy, mint apám. Mivel úgy dolgozott egy gyárban, hogy sokszor egy hétig nem láttuk, vagy csak pár órára naponta, nem is ismert meg minket az öcsémmel, nem tudta, milyen személyiségek vagyunk. Ezt valószínűleg azzal akarta pótolni, hogy amikor mondjuk szabadnapja volt, vagy azt a napi pár órát velünk töltötte, mindent meg akart csinálni helyettünk, és folyton oktatni akart. Tudom, nem teljesen az ő hibája, mert burokban lett nevelve, de én utáltam ezekért a dolgaiért, és sose tudtam neki megbocsátani." "Értelmes, intelligens, és értékes ember benyomását keltette bennem. Eleinte csak jófejnek tartottam, aztán igen, talán egy kicsit belezúgtam. Mint, ahogy szerintem minden ember belezúg kicsit, aki találkozik vele. De ez sem igaz, mert maximum fellángolásnak mondható az érzés, ami volt. Viszont ahogy az lenni szokott a fellángolásoknál, az érzés intenzitása alábbhagyott és átalakult valami féle szeretetté." Jelen pillanatban konkrétan semmit nem csinálok. Nem pillanatnyilag, hanem úgy általánosságban. Eljárok koncertekre, bulizni, próbálom túlélni a hangulatingadozásaimat, utálom az emberek többségét, a világot, az életet. Nem vagyok képes alkalmazkodni és beilleszkedni a társadalomba, nem értem meg, hogy mi folyik körülöttem. Mintha egy egészen más helyen élnék."
"Tehát, most a pszichológusommal azon dolgozunk, hogy a múltamat el tudjam fogadni és fel tudjam dolgozni. Ez minden problémám forrása, azért vagyok olyan, amilyen. Nagyon remélem és bízok benne, hogy sikerrel járunk."
Utolsó kommentek