rám jött az öngyilkosságivágy-roham. :D
és pont a nyári műtétemen gondolkoztam...
jah, itt még nem tudom, írtam-e. szóval nyáron meg kell csinálni a durvább műtétet a térdemmel.
no, és eszembe jutott, hogy megint kapok vagy egy hónapon keresztül véralvadásgátlót... :P muhahaha! :D
ööö... ennyi, csak ezt most jól esett leírni, mert az ilyesfajta elmélkedéseimre úgysem kíváncsi senki, és senkivel nem lehet erről beszélgetni, mert mindenkit feszélyez a téma, pedig én tök vidámat tudok erről beszélgetni. :D
najó, írok még egy kicsit, mert sok az össze-vissza gondolat a fejemben.
úgy érzem, totálisan ki vagyok használva, megint. naív és buta vagyok.
de legalább holnap tudok beszélgetni Esztivel, meg kedden suli után is együtt leszünk. szégyellem magam, hogy csak akkor sikerül időt szakítanunk egymásra, ha bajom van. :S persze, igyekszem azért odafigyelni rá és segíteni, ahogy tudok, de mégis, ő többet segít. megint ő az egyetlen támaszom épp, mivel teljesen padlóra kerültem.
de persze ezt is csak ő veszi észre rajtam, és emiatt valahol büszke vagyok magamra, mert ha nem írnám le ide, szerintem senki másnak nem tűnne fel, hogy mennyire ki vagyok borulva. :D
örülök, hogy van nekem Eszti, mert nyilvánvalóan másra nem számíthatok és másban nem bízhatok meg. nem is tudom, hogyan köszönhetném meg neki. nagyon szertem!
Utolsó kommentek