ma kora délután találkoztam Erával, dumáltunk, aztán haza jöttem.
utána, késő délután találkoztam Nórival, Zizzyvel és egy másik csajjal az osztályból, Anettal. bakker, tényleg jó volt végre egy kicsit szocializálódni, annyira elszoktam én már ettől. hazafelé egész jól éreztem magam, ahogyan már régen nem.
viszont, haza értem, vacsiztam -addig még mindig jól voltam-, majd beszéltem Schneidivel, amitől megint visszazuhantam.
közben pedig folyton szembesülök egy ijesztő dologgal. nekem fel sem tűnik, hogy mennyire nem vagyok az az ember, aki két hónappal ezelőtt voltam. van, aki megmondja a szemembe, hogy nagyon más vagyok, van amikor pedig csak egy-egy helyzet kapcsán veszem észre, hogy ha van egy jobb pillanatom, rögtön mennyire másképp állnak hozzám az emberek. addig pedig alig mernek hozzám szólni.
a fenébe is, annyira szívesen beszélgetnék valakivel! de az egyik kiszámíthatatlan, a másik okoskodó, a harmadik már túl sokat kapott a szenvedéseimből, stb.
hamarosan sikerül meggyőznöm magam, arról, hogy a halál kellemes dolog.
van erről egy elképzelésem. arról, hogy milyen az erőszakos halál és a halál utáni lét érzése.
csak ezt kell elmagyaráznom magamnak. utána minden jó lesz.
Utolsó kommentek