az jutott eszembe, hogy talán el kéne utaznom nagyanyámhoz vidékre. most. és soha nem jönni vissza. komolyan.
megtehetném, hogy vele éljek. annyit a suliról, annyit minden másról, csak házimunka, ház körüli munka, és legalább vigyáznék is mamára. igaz, hogy se tv, se net, de valamit, valamiért. szerintem működne.
létezik olyan, hogy belefáradni a reménytelenségbe? hát nekem azt hiszem, sikerült.
legszívesebben most fognám magam és elutaznék. semmi sem érdekelne, mindent itthagynék.
most elmegyek sétálni. talán jót tesz.
Utolsó kommentek