erről ennyit. köszönjük. újfent megmutattuk, milyen a magyar mentalitás.
hogy miről beszélek? most éppen az Öltözz ki! nap az újabb bizonyíték. ahhoz képest, hogy a facebook csoportban hányan jelezték a részvételüket, egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan emberrel találkoztam ma, aki be merte vállalni. ha ilyen apró és lényegtelen dologhoz így állunk hozzá, akkor mit várunk a komolyabbaktól, mikor mondjuk segíteni kéne valakinek?
és akkor még mi vagyunk felháborodva, ha az emberek nem ugranak segíteni most a vörösiszap áldozatainak, nem fogadják örökbe tömegével az állatokat, stb. mert az elv a lényeg, nem az, hogy éppen miről van szó.
de valahol ez nem meglepő. a mai társadalom éppen ilyen. majd fog ez változni, csak mélyponton vagyunk. hatvan év múlva, már minden rendben lesz. legalábbis Fukoyama szerint. és logikus az érvelése. ez bíztató.
a lényeg azonban, hogy ha az olyan hétköznapi dolgoktól kezdve, hogy az utcán segítsünk egy földön fekvő embertársunknak, azon keresztül, hogy egy poénos megnyilvánulásban sem bírunk közösködni, odáig, hogy a nagyobb kezdeményezésekhez sem csatlakozunk, hogy segítsünk, akkor ne lepődjünk meg már semmin.
ja, és akkor már, hogy ne csak jártassam a számat, tessék, én kiöltöztem! (legalábbis jelképesen) :D
.jpg)
Utolsó kommentek