♥ mïss J ♥

voltam ma dokinál, és kiderült, hogy hangszálgyulladásom van. fiincsiii... :D de legalább már van egy pici hangom, és nem kell vagy suttognom, vagy vinnyognom, vagy hörögnöm. ^^
olyan rövidnek tűnik a mai nap. folyton csináltam valamit.
többek között elkészültek - úgy tűnik végleges állapotukban - a stúdiózós képek. ezeket majd elvileg vasárnap lehet látni, ha nem önállósítja magát valaki.
mindenféle képek lettek: jó, vicces, kurvajó, szar... :D
holnap pedig szintén nagyon sok dolgom lesz. gyógyszertár, piac, meló. ^^
ja, és a héten valószínűleg még mindig nem megyek suliba. de csütörtökig biztos. lehet, pénteken még veszem a fáradtságot és beesek. :D
most ennyi. azt hiszem, nekiállok a többi melónak, ha már ilyen jól tartom a határidőket. =)

az elmúlt egy hét, és előreláthatólag a következő is felfoghatatlan.

nos, az eddigiekről nem sok mindent tudok leírni. csütörtöktől máig olyan volt az egész, mint egy másik dimenzió. a végeredmény pedig, hogy lesz egy kibebaszottkurvajó lemez. és tényleg. őszintén és elfogulatlanul úgy gondolom, hogy érdemes lesz meghallgatni kíváncsiságból is, mert okozhat meglepetést.
igaz, hogy az utolsó nap már elég idegbajban telt, de ez betudható a fáradtságnak. igaz, így is én aludtam a legtöbbet, de senkinek sem volt könnyű.
azon gondolkoztam, hogy hogyan lehetne ezt a sok munkát megköszönni Gabónak és Schneidinek. fogalmam sincs. mert igenis az emberiség köszönhet nekik valami fantasztikusat és nagyszerűt. de gondolom ezt sem láthatja mindenki, így nem vitázom, és elfogadom a fikázást, holott alaptalannak gondolom.
a jelen helyzet részemről, hogy elment az összes hangom, holnap se megyek suliba, sőt, valószínűleg még pár napig, ha nem egy hétig. de legalább lesz időm melózni, mert ég a pofám, hogy semmit nem csinálok. ^^* elsősorban nekiállok a fotóknak, aztán a másik fotóknak, aztán a videónak, aztán elkezdek dolgozni a következő projecten, ami nem vagyok benne biztos, hogy tudható-e, szóval maradjunk ennyiben, aztán azt végig kell vinni, aztán úgyis lesz mindig valami új. úgy tűnik.

csak én problémázok szokás szerint, a saját hülyeségeimen. de ezt is betudom a fáradtságnak és zavartságnak.
jó lenne látni, hogy mi van az utam végén, hogy tudjam, mit kell tennem, mivel kell foglalkoznom.
belegondoltam, hogy itt rohadok anyámék nyakán, jövőkép nélkül, totál a semmiben létezve. kicsit azért szar érzés ez. de majd megoldom. :) vagynem. :D
jó lenne egy okos ember, akivel beszélgethetnék erről, de jelenleg csak a másik énem ér rá. :\ :)

nah, csütörtökön átjött Schneidi, este/éjszaka felénekelte a dalok felét, ma délelőtt felénekelte a másik felét, még néhány vokál van hátra, délután pedig csatlakozott Gabó is, és vettünk sok piát, majd lesznek képek meg videó. :)
most éppen egyedül vagyok hagyva, és már annyi gyógyszert beszedtem, hogy nemtudom, mennyit. :D de most nem tudok többet írni, mert jönnek vissza.

hát, ez szép lesz. fogalmam nincs, mit fogok csinálni, amíg a zenészek lemezt rögzítenek. vagyis sejtem: kiszolgálom őket. a faszom tele van már ezzel. :S de persze az én hibám. én kúrom el. mert olyan kellemes mártírkodni. hányszor mondtam már, hogy le akarom szarni az egészet, és otthagyni. de aztán mégsem, mert annyira szeretem, és annyira szeretnék neki segíteni. de ő meg sem kér semmire. magamtól meg hiába csinálok valamit. igyekszek én, de sosem elég jó.
aztán persze emésztem magam az egész miatt. azt hiszem erre szokták mondani, hogy a szeretet és a gyűlölet egymással határosak.
minek baszakodok én egy olyan emberrel, akitől úgyis csak azt hallgatom, hogy egy harmadik menyire isten?! ennyire mazoista lennék? bassza meg! nem lesz ez így jó.

és bocsánat, hogy ebből nem lehetett érteni semmit, de ki kellett írnom magamból. ^^

érdekes napom volt ma. napközben vodkanarancs, aztán dupla filozófia fakt, aztán mentem anyához az egyetemre, aztán Máté szülőiére. érdekes volt. Eszti is jött, és egész szórakoztató volt - egy ideig. aztán idegbajt kaptam. nagyon. totál elmebajos az of-jük. mikor a néhány szólő mondott neki pár problémát vele kapcsolatban, és már nem tudott hogyan védekezni, elsírta magát. -.-" annyira kétszínű! de volt néhány szülő, aki igazat adott nekem, és bebizonyosodott, hogy intelligens vagyok. ^^ xD
aztán hazafelé jövet rosszul lettem. most pedig már úgy érzem, meghalok. utoljára tavasz végén éreztem így magam.

bazz, az utóbbi három nap nem volt semmi. jó, a pénteket már leírtam, szombaton egész nap az ágyban döglöttem, és néztem ki a fejemből, full másnaposan, ma meg kb detto. :D
nem rég lépett le Schneidi, és nagyon lefárasztott. -.-" délután átjött, áthozta pár cuccát, hogy csütörtökön már ne kelljen, és az agyamra ment. ^^
elkezdett pofázni a régi sulis dolgairól, meg ugye a péntek éjszaka felére nem emlékszem, és teljesen megkattantam. ráadásul, ha csütörtökön megint jönnek csövezni, az megint kibaszott rákenról lesz, és hiába az utóbbi majdnem két héten jó kislány voltam, már megint kezdem a rosszaságot. :\
eladtam öcsémnek az összes kajajegyem, hogy holnap reggel vehessek piát, hogy túléljem a tanítást. -.- :D
ejj ejj, rossz hatással vannak rám egyesek. :P
ja, és ez az állat itt módosította a tudatát, erre apám odament hozzá beszélni. xD azt a fejet mindenkinek látnia kellett volna! xD utána meg közölte, hogy hullámzott apám feje, és nem tudta eldönteni, hogy isten beszél-e hozzá. XD

az igazat megvallva, nem is emlékszem arra, hogy fotóztam, és nem is láttam a képeket, miközben csináltam, de mégis lett néhány, szóval a jobbakat feltöltöttem ide. ja, amúgy csak Wet Lips-esek.

ugyebár, tegnap a Kék Yukban Dharma, Wet Lips, és Dr. Melancholia koncert volt.
részemről ez úgy zajlott, hogy suli után lementünk anyával a turkálóba, vettünk egy-két rongyot, aztán hazajöttem, készülődtem, és lementem hétre. Schneidivel mi voltunk az elsők, aztán lassan szállingóztak az emberek.

odafelé vettem whiskey-t, szóval röviddel ezután már eléggé jól voltam. valójában igen kevésre emlékszem az estéből. csomó embert ismertem meg, mert mindenki odajött hozzám valamilyen indokkal. xD volt egy csaj, aki közölte velem, hogy ő ismer engem. tök jó, én nem őt. :D

lejött Anna is, ő is megismertetett pár emberrel, meg beszélgettem Amolával, szóval elvoltam. :)
a Dharma kezdett, utána jött a Wet Lips, végül pedig a Dr. Melancholia. igaz, hogy főleg hátulról hallgattam, mert nem bírtam megmaradni kinn, de nagyon tetszett. őszintén megérte a sok munka, és nagyon sajnálom, hogy vége. mire ez mind megvolt, már háromnegyed négy volt, így haza jöttem. öt körül lefeküdtem aludni, aztán délelőtt felkeltem, és egész nap az ágyban döglök, pizsamában. ^^

felháborító, a mai oktatási rendszer. pofázzák itt, hogy reformálni kell, meg a tantervet változtatni, meg faszságok, de hiába változtatnak a tanterven, ha ugyanazok tanítják.

mert ezzel van itt a legnagyobb probléma. hogy a tanerő 80%-a pszichopata. szadista, nárcisztikus személyiségzavarral küzdő, skizofrén, és egyéb elmeháborodott.

tudnám javasolni újításként - a szegény tanterv nyúzása helyett -, hogy legalább két évente csináljanak a tanároknál alkalmassági tesztet. ez pedig legyen egy pszichológiai teszt. érdekes eredményeket kapnának, és fogadjunk, mindenki nagyon meg lenne lepve. új iskolák építése helyett, szükségessé válna új elmegyógyintézetek létrehozása.

csak az lenne a baj ezzel, hogy akkor ki tanítana...?

jó példa, az énektanárom. tavaly óta kissé megkattant, és idegbeteg lett.
az idei első óránk úgy zajlott vele, hogy öt percenként, öt perc szünet, mert ő fegyelmez, és ajjajj annak, aki nem tartja be a szabályokat és a házirendet. mindeközben, az óra egyharmadánál megcsörren a telefonja, ő pedig kilohol a teremből, és felveszi. majd mikor visszajön pár perc múlva, előadja, hogy jajj, hát neki a két fia idén került új óvodába, mert az előzővel probléma volt, és milyen meglepő, itt is problémák vannak. és, hogy márpedig ő telefonálgatni fog az órákon emiatt.
egy felől, lehet, hogy nem az óvodákkal van a baj... továbbá, azoknak a szerencsétlen kölyköknek nincs apjuk?
ezen felül, ki nem szarja le?! kurvára nem érdekel a magánélete. mi sem számolunk be a milyenkről, még ha kérné sem. nem érdekel! egyébként pedig, ha mi vagyunk olyan bájosak és betartjuk azt a kibaszott házirendet, akkor a tanárok miért nem képesek rá?

de ugyanez a helyzet a többi tanárral is. az osztályfőnökömnek két kicsi fia van, és az év első of-óráján meghallgathattuk mindenek előtt az örömhír bejelentését, miszerint az egyik fia idén ment elsőbe. és??? én meg idén mentem tizenegyedikbe! hurrá!

nagyon következetlenek a tanárok. ha elvárják, hogy "iskolához méltón" viselkedjünk, ezt mi is elvárnánk tőlük.