♥ mïss J ♥

három napja full idegbeteg vagyok. tegnap délelőtt felkeltem, kicsit késve kiértem a Nyugatiba, Gabó elé, aztán mentünk a Hangfoglalásra. nah, hát annak a színvonala évről évre süllyed. :\ ott összefutottunk pár emberrel, aztán odajött Schneidi és Lala is, úgy mentünk próbára.
fél óra után befutott Mogyi, én vele dumáltam kinn, aztán mikor végeztek, Gabóval hazajöttünk, a többiek nem tudom, merre mentek. Gabó megírta nekem a német leckémet, aztán beszélgettünk, Gabó gitározott, zenét hallgattunk, és alukáltunk. ^^
reggel aránylag korán keltünk, mert Gabó sajnos ment haza. =( én meg nekiállok most törit tanulni. :\

a most megjelenő lemezhez írtam egy kritikát.
olvassátok, és töltsétek le meghallgatni, innen.

A formáció első EP-je Jókor, Jó Helyen címmel jelent meg. A lemez 7 dalt tartalmaz, melyek közül az első, a Nem Állok Meg! rögtön belecsap a lecsóba, és egyértelműsíti a szándékot, miszerint még csak most kezdődik a rock and roll. Ez a dal tényleg mindenkinek szól, és vehető fenyegetésnek: mind a konkurencia, mind a közönség, és a kétkedők is tudomásul vehetik, hogy elkezdődött valami, amihez hasonlót még senki sem hallott.

A következő szám, az Egyszer Majd Eljön… egy személyes küzdelemről és túlélésről, valamint annak tanulságáról szól. Ezzel együtt úgy gondolom, bárki a saját problémáira alkalmazhatja a dalt, és kiélheti a bosszúságát, erőt gyűjthet belőle.

Ezután jön, az Élj!, amitől bárki elolvadhat, különböző okok miatt. Vagy a szöveg hatásától, vagy a gitár zúzásától. Ez az első olyan dal, ami okozhat meglepetést, mert letépi az ember fejét.

Az Elmossa Az Arcom az első dalhoz hasonlóan, a céltudatosságról szól, árad belőle az energia. Ebben a dalban a legjobb talán, hogy mindenki egyénileg tudja értelmezni, és mindenkinek teljesen mást jelent.

A lemez címadó dala lehetne a The Vibes arspoetica-ja, himnusza, mivel a közös munkáról és annak gördülékenységéről szól. A Jókor, Jó Helyen a kezdetekről, a találkozásról, és arról, ahogy a tagok egymásra találtak zeneileg.

Az Éld Most Át! tipikusan egy bulizós dal, tiszta rnr, az élet élvezete. A fő mondanivalója, hogy a zene segít bármit túlélni.

Az utolsó dal, a Nézz Magadba, lassítás, levezetés. Ezzel fogják meg a hallgatóság kezét, és vannak ott a legnagyobb bajokban is, támasznak.

            Zeneileg az egész lemez új dimenziók határát feszegeti, és erre bíztatják a közönséget is. Az ezelőtti próbálkozásokhoz képest sokkal nyersebb lett a gitár, új témák láttak napvilágot, és folyamatos fejlődés figyelhető meg, az énekben és a gitárban is. Sokkal agyremegtetőbb, erőszakosabb lett, de közben megtartotta az egyéniségét, így nem vált tucattá. Kiválóan van ötvözve az akusztikus és az elektromos gitár, akár egy dalon belül is, anélkül, hogy az fülsértő lenne.

A lemez minősége megüti a nagyobb zenekarok nagylemez-minőségét, és aprólékos munka eredményét lehet hallgatni.

érdekes volt a mai nap. :P
maga a suli halál unalmas volt, úgyhogy feldobtam egy kicsit, csináltam magamnak egy új piercinget. xD
suli után aztán Nórival még kiültünk kicsit iszogatni, majd haza jöttem.
itthon kiszedtem a pc-t, nehogy anyám kidobjon itthonról, mert nincs hova mennem. :D =(
kéne némi leckét írnom, aztán örvendezni, hogy holnap már péntek.

reggel majd suli előtt megint iszogatunk még, aztán este lesz Slipper, szombaton jön Gabó, szóval még nem tudom, mi lesz. :D a koncertre nem biztos, hogy megyek, és azt se tudom biztosra, hogy mi lesz, ha Gabó itt lesz. :\
de majd úgyis kiderül. ^^

sűrű napok...
úgy tűnik, mostantól már nem pihenhetek. :\ vasárnap este még nekiálltam szervezkedni, bevetni minden tudományomat, hogy koncertet szervezzek, és valahogy ez elhúzódott. közben biokémiát tanultam, de olyanok benne az ábrák, mint valami nonfiguratív tetoválások. o.O xD
sikerült három órát aludnom. -.-"
reggel aztán suli, ahol rohadhattam tíz órán keresztül. a végén, filo-fakton már lebólintottam a padot, úgy kellett felébresztenem magamat. :S
itthon aztán rájöttem, hogy pont határideje van két videó megvágásának. (ez az egyik, és ez a másik egyébként.) szóval azokat gyorsan megcsináltam, majd nekiálltam a sulis pótlásnak. végül aztán sikerült éjfélkor ágybazavarnom magamat, így aludhattam hat órát. *.*
ma pedig természetesen suli, utána haza, aztán találkoztam Annával. ^^ nagyon jó volt dumálni kicsit. :)
és elvállata, hogy a fotóalanyom lesz. :P nem tudja még, mire vállalkozott. xD
most pedig filozófiát tanulok, és törit, meg bioszt. ^^ fúj. :S

nem tudom, mennyire lesz igazam, és nem tudom, mennyien értik félre szokásosan, de mivel mostanság nagyon előjött ez a téma, gondoltam leírom a véleményemet róla.

arról lenne szó, hogy hogyan is működnek a rajongók.
és itt elsősorban zenekarok rajongóira gondolok.

és egyáltalán nem szeretnék általánosítani, így csak azokat a dolgokat írom le, amiket egy zenekar karrierjében buktatónak tartok.

nagyon furcsa, de saját tapasztalatokból is tudok írni.
ugyan én mondhatni, semmit nem csinálok, mégis úgy állnak hozzám az emberek - főleg a kortársaim, vagy a fiatalabbak -, mint egy zenészhez.
mondanám, hogy fogalmam sincs, miért, de nem hazudok. tudom, hogy miért, de leszarom.
azt vettem észre, hogy ezen emberek két táborra oszlanak: az egyik, akik utálnak, irigységből, vagy valamilyen ürüggyel, a másik, akik isszák minden szavamat, és kelletlenül is körbevesznek.
a legijesztőbb, amit tapasztaltam, de már megtanultam kezelni, hogy akár az utcán, akár egy koncerten, akárhol odajönnek hozzám emberek, és vagy azzal támadnak le, hogy "én ismerlek téged!", mire én közlöm, hogy én téged nem, akkor az a válasz, hogy "de, tudod, én vagyok az XY!". hát, nem tudom. :) a másik, meg hogy elkezdenek olyanokkal jönni, hogy "ó, én tudom ám, mit csináltál te X éve a ZW-vel, itt és itt!" ajjajj... és akkor most mi lesz? mindezt vadidegenek, akiket életemben maximum kétszer láttam, de inkább soha.

és most ebből szeretném kifejteni, az eredeti témát.
ugyanis ezeket a fő problémákat hallom én is mindenkitől. és van aki azon nyavajog, hogy nem tudja kezelni.
nos, nekem is beletellt egy-másfél évembe, mire sikerült.
a titok nyitja: hülyének kell nézni őket. ha vannak olyan GyP-sek, hogy rajongjanak, úgy kell nekik. szopatás csak mértékkel, mert visszaüthet. /tudjukmilyeneffektus/
egyébként meg nem kell őket bántani, mert a jó zenész belőlük él meg.
ezek persze gonosz dolgok, de akkor írok olyat is, ami tisztességes(nek mondható).
a normális stratégia a következő, amiben megvan a közvetlenség is, és nem kell attól tartani, hogy az ember fejére nőnek:
- nincs kívánságműsor dedikálásnál, mindenki ugyanazt kapja
- veszélyes az interneten spanolni a rajongókkal, mert tapasztalat, hogy túl bátrak lesznek. a megoldás, standard szövegek használata, mint például "nagyon örülök, hogy tetszik a zenénk, hallgasd meg a nemsokára megjelenő albumunkat is."
- nem tesz jót a karriernek, ha csak a kinézete és a személyisége miatt járnak le az ember bandájának koncertjeire. lehet ellene tenni: ha úgy tűnik, kezd elfajulni a dolog egy taggal, előtérbe kell hozni a többit, és visszahúzódnia a veszélyeztetettnek.
egyébként minden esetre jó megoldás, ha az ember külön embereket tart, akik ezekre figyelnek. sajtóst, kurvaanyámat, lófaszt...
és egyébként nem árt nem a magunk feje után menni, hanem véleményeket kikérni és hallgatni is néha azokra.
amúgymeg úgyis csak szarkavarás lesz a vége, ha az ember túl sokat agyal ezen, tehát nem kell ezt véresen komolyan venni, minden eset egyedi.

ez a 'tanulmány' adott célközönségnek készült, nem nyitok vitát. :D
és persze az egész nem vonatkozik a 4th dimension-re.

a kurva anyját a biokémiának! itt szopok vele, mert két hétig nem voltam suliba, és egy büdös szót nem értek belőle. :S
ezennel kijelenthetem, hogy rühellem a biokémiát.
ráadásul az a tanár tanítja, aki tavaly évvégén éppenhogy átengedett kémiából. mégegyszer pedig nem fog ilyet játszani. nagyon meg fogok én ebből bukni... =(

tegnap este Schneidivel lementünk az ex-Wigwamba, mert Dust n Bones koncert volt, és fellépett még a Cry Free. maga a koncert nem volt nagy durranás, sőt, egyáltalán nem érte meg a pénzét.
de előtte meg utána kinn ücsörögtünk, és beszélgettünk, szóval eltöltöttük az időt. hajnali negyed három körül odajött hozzánk egy srác, teljesen kész volt, és vagy másfél órán keresztül fárasztott minket. xD
aztán haza jöttünk, és olyan fél öt körül lefeküdtünk aludni. én már egy ideje felkeltem, de vicces, mert Schneidi és Máté még egymás fölött döglenek, és az egyik jobbra, a másik balra dőlve alszik. xD
elvileg ma ünnepeljük Máté névnapját, de nem igazán van mit adnom neki. :S gondolom majd - szokás szerint - anya fog kisegíteni. :\

21:20

végül én csináltam ajándékot Máténak. ^^ egy olyan pengetős nyakláncot, mint amit magamnak is csináltam, csak feketében. :)

hát, nem semmi volt ez a nap. vagyis tegnap este apámék elkezdtek basztatni, így a nagy kapkodásban elkúrtam valamit a neten, és idegbeteg lettem. ezt követően egész éjjel a falat ütöttem, így reggel persze elaludtam.
rohanás a gyógyszertárba, piacra, haza, de akkor meg már nem is maradt időm semmire. gyorsan nekiálltam a lemezkritika megírásának, azzal majdnem végeztem is, csak át kell még nézni, és mehettem is a dokihoz.
aki pedig megmondta a műtétem időpontját. november 29.
félelmetes időszak lesz, de majd ezen még külön elmélkedek.
három és fél óra várakozás után haza jöttem, itthon pedig az apám fogadott a faszságaival. most balhéztam vele. de komolyan mondom, meg fogom gyilkolni. hogy lehet valaki ekkora bunkó paraszt?!
napi öt órát töltünk egy légtérben, átlag tíz szót váltva, és az apámnak meri nevezni magát. a genetikán kívül semmi nem köt hozzá. ő nem az apám. soha nem is volt az.

na jó, ezen nem idegelem magam tovább. majd megoldok szépen mindent. nem érdemli meg, hogy miatta legyek szarul.
viszont a műtéttől félek. a jelenlegi helyzet az, hogy két műtét áll előttem. egy keresztszalagplasztika, meg egy térdkalácsizé. és ezeket külön fogják megcsinálni. de a november végétől nagyon félek. meg az utána következő időszaktól. nem tudom, hogy fogom átvészelni. ja, és persze megint gerincérzéstelenítve leszek, mert ez a bevett módszer, szóval remélem, nem bénítanak le. ^^