ma reggel még kávézni, zuhanyozni, hajatmosni, öltözködni is bőven volt időm, és még el sem késtem. hú, dejó vagyok! negyed nyolckor keltem és háromnegyed tíz előtt már bent voltam a suliban. ott évzáró, bizonyítványosztás, remélem-sikerül-a-vizsga kívánságok és könnyes laza búcsú. hát, ez az év is véget ért. vegyes érzelmeim támadnak, ha átgondolom, de összességében pont annyit jelentett ez az év is, mint az összes többi: semmit. lehet, hogy néhányaknak fordulópont volt, vagy pont, hogy katasztrófa, de engem nem vitt sem előrébb, sem hátrébb. de itt ugye az iskolai évről beszélek, szóval az iskolában töltött időmet értékelem nullásra. vagyis, hogy semmi értelme nem volt. legalábbis lett volna jobb dolgom is helyette.
nagyjából beosztottam a nyárra a teendőimet, ami végül is úgy néz ki vázlatosan, hogy július hatodikáig nem fogok semmit sem csinálni, mert lesz elég bajom az első két hétben a műtét után a matek nélkül is. aztán nekiállok megcsinálgatni a feladatokat, amiket gyakorolni kaptam és megtanulom a tételeket, aztán kész. nagyjából ez a nyári tervem. és nagyon remélem, hogy meg tudom valósítani, mert magamat ismerve, szarok bele az egészbe. de ezt most nem kéne, akármennyire is kényelmes lenne.
Utolsó kommentek