annyira kíváncsi lennék, hogyan találhatja meg az ember az életében az egyensúlyt. hogyan kivitelezhető, hogy mindenből ugyanannyi legyen az életében és ne hanyagoljon semmit és mindenre legyen ideje? hogyan összeegyeztethető a munka és a magánélet? mert nekem sehogy sem megy. este beszélgettem GlamRavennel erről és végre odafigyelt, hogy ne folyton magáról beszéljen és hálás is vagyok neki, de mégsem jutottam előrébb a kérdéseimmel. talán körbe kéne kérdeznem mindenkit, aki mondjuk boldog párkapcsolatban él és a munkájában is sikeres, hogy hogyan csinálja. biztos van erre valami titkos recept, amiről én nem tudok és amiről engem nem tájékoztatott senki. már megint ez a szörnyű összeesküvés-elmélet! :D
de most komolyan! van erre valami szabály? tényleg nagyon kíváncsi lennék rá. és talán másban is felmerültek hasonló kérdések. (legalábbis bízom benne, hogy nem én vagyok az egyedüli ilyen szerencsétlen. XD )
kezd olyan érzésem lenni, hogy el vagyok átkozva és soha nem lehet egyensúlyban az életem, mert a munka hiába is megy, a magánélet romokban hever. nem mintha ez régebben másképp lett volna, de eddig nem törődtem vele.
vajon az is előrelépés, hogy egyáltalán foglalkozom vele? talán igen. de talán meg már el is késtem ezzel foglalkozni, mert már megváltoztathatatlan.

GlamRaven azt mondta, hogy nem hiszi el, hogy nem tudok megszerezni egy csomó pasit. de ezzel nincs is probléma, mert sok mindenkit meg tudnék szerezni. egy éjszakára. abból meg már kinőttem. másfél éven keresztül ilyen életet éltem, és meguntam. nem tett boldoggá. nem erre vágyom. szívesen kipróbálnék már egy komoly kapcsolatot is, hátha az lekötne.
szörnyű vagyok, de kicsit túl gyorsan halad az életem. talán azért is, mert kimaradt nálam a gyerekkor, helyette szenvedés volt és így jelenleg ott tartok, hogy már a lázadáson is túl vagyok, és uuncsiii... :\ miért nem tud engem hosszabb ideig lekötni semmi?
még a végén betartom a punkok szabályát: gyorsan élek és fiatalon halok meg. ha az arányokat tekintjük, akkor még jó, ha van tíz évem. hmm... huszonhét évesen meghalni... kicsit mintha korai lenne. le kéne lassítanom.

ó, viszont ez nem azt jelenti, hogy ne tudnék és szeretnék még mindig partyzni! szeretem még mindig a jó bulikat, csak már nem csinálok olyan dolgokat, amiket régebben. és egy kicsit más jellegő bulikat meg koncerteket látogatok manapság, mint ezelőtt évekig.

a vicces és megdöbbentő, hogy tényleg sok olyan dolgon túl vagyok már, amit a kortársaim még csak nemrég kezdtek. évekig tartó halálvágy, most már tudom kezelni. túl vagyok rajta. megaláztatás, szar a képembe, a múlté. túl vagyok rajta. (és most már senki nem képes úgy megalázni és bántani, amilyet még ne éltem volna át.) négy évig dohányoztam, majd leszoktam. túl vagyok rajta. egy ideig folyton alkoholmámorban úsztam, abbahagytam. túl vagyok rajta. évekig állandóan party volt, kiélveztem, meguntam. túl vagyok rajta.
jelenleg úgy érzem magam, mint egy koravén ribanc.
és talán így is van.
de azért csak tartogat boldogságot nekem is az élet, ha már eddig még nem találtam meg.