az első könyv, amit Jodi Picoult-tól olvastam A Nővérem Húga volt, még évekkel ezelőtt. nagyon megható könyv. azt hiszem, pont mostanában csináltak filmet belőle. nem hiszem, hogy megnézem majd.
néhány hete Esztitől kölcsönkaptam még egy könyvet ettől az írótól. az a címe, hogy Tizenkilenc Perc. igaz, hogy még a felénél sem tartok, mert csak ma kezdtem el olvasni, de nagyon megrázó, már eddig is.
délutánra valahogy rossz hangulatba kerültem és kitaláltam, hogy akkor én most olvasok. az asztalomon halmokban állnak az olvasatlan könyvek, amik arra várnak, hogy sorra kerüljenek. kicsit körülnéztem ott és ez akadt a kezembe, el is kezdtem olvasni. hát, a hangulatomnak nem tett jót. olyan sok dolog van benne, ami a saját életem részeire emlékeztet. olyan jó lenne, ha már túl lehetnék a múlton.
ez a könyv arról szól, hogy egy amerikai középiskolában egy nap egy tök átlagos srác vérfürdőt rendez. közben az anyjáról is megtudunk dolgokat, meg az anyja barátnőjéről, meg annak a lányáról, aki egy suliba jár a fiúval. elég nehéz olvasmánynak mondható, de ha az ember szán rá időt, akkor nagyon bele tud mélyedni.
ha kiolvastam, muszáj lesz beszélnem Esztivel róla, mert ezen nem lehet átsiklani. inkább csak olyan embereknek ajánlom a könyvet, akik kiegyensúlyozottak és nem olyan depresszívek meg szuicidok, mint én.
amúgy meg ha más is olvasta, vagy szeretné elolvasni, szóval szívesen beszélnék róla mással is, nem csak Esztivel. :)
azt hiszem, most egy kis szünet következik néhány napig, mert nem vagyok valami jól. talán majd elmagyarázom később.
addig is legyetek rosszak, de vigyázzatok magatokra! :)
Utolsó kommentek