annyira elkezdett hiányozni az éneklés. hát én hülye vagyok! néztem a tévét unalmamban, kapcsolgattam és az egyik csatornán láttam ahogy valaki épp énekórán volt és gyakorolt. erről pedig eszembe jutottak az én énekóráim meg a dalok amiket énekeltem. elkezdett hiányozni az éneklés és a zene amit én adok elő.
az az igazság, hogy nem azzal volt a baj, hogy nincs hangom, vagy nincs kedvem énekelni, vagy ne tudnék mondjuk kottát olvasni, vagy bot fülem lenne... csak egyszerűen úgy gondolom, hogy manapság nem elég, ha az ember tisztán és szépen tud énekelni, ha nincs olyan hangja, hogy az valamiért különleges. szóval nem gondolom, hogy a hangomnak lenne bármi különlegesebb hangzása. ezért hagytam abba az éneklést.
najó, akkor most elmesélem az egész történetet. ez most egy regény egy fejezetének is meg fog felelni kb. :D
tizenhárom éves voltam, amikor kitaláltam, hogy és szeretnék énekes lenni. bár mondjuk akkor úgy álltam neki ennek, hogy szinte semmit sem tudtam a zenélésről. :D a zenében nagyon imádtam a dalszövegeket. ez mondjuk a mai napig megvan. szóval elkezdtem dalszövegeket írni. vagy valami olyasmiket. ezeket vagy két évig írogattam aztán jött az, hogy így nem haladok sehova, kéne még valamit tennem. így elkezdtem szervezni egy bandát. valójában majdnem egy év alatt számtalan felállás volt és az egyetlen állandó pont ezekben a felállásokban a dobos, Panka volt. meg ugye én. a gitárosok, basszerosok, ritmusgitárosok meg csak jöttek, mentek. többségük öntelt, egoista pasi. de volt egy baszeros, akivel jóba lettem, csak egy idő után eltűnt. utoljára fél éve beszéltem vele, de csak annnyit, hogy él, én is élek és kész. =( így utólag úgy vélem, hogy talán nem vettek minket komolyan, mert mi "csak" lányok voltunk ők meg a pasik, akik ehhez úgyis jobban értenek. nade aztán egyszer elegem lett és otthagytam az egészet. de közbe meg elkezdtem gitározni tanulni. a tanárom szerint -ehhez is- volt tehetségem. :P de aztán abbahagytam. mily meglepő. mindig, mindent abbahagyok. :\ szóval abbahagytam és azóta ugyan kaptam egy gitárt is, mégsem tudok gitározni, pedig szívesen megtanulnék, csak lusta vagyok hozzá. és már lelki szemeimmel látom, ahogy ezeket a sorokat olvasva Gabó és GlamRaven feje szétrobban. XD nade utána elkezdtem képezni a hangomat, magánénektanárhoz jártam, körülbelül egy évig. aztán azt is otthagytam, mert nem is láttam már értelmét, hogy minek járjak oda. meg amúgy is addigra már mindent megtanított, csak gyakorolni és alkalmazni tudni kell. de ezalatt meg folyamatosan írtam a dalszövegeket és ezt alig fél éve hagytam abba. fogalmam sincs hány szöveg született akár vázlatszerű akár kész formában. nagyon sok. nagy része talán már meg sincs, mert kidobtam, kitöröltem... mert azt tudni kell, hogy nekem egyik saját szövegem sem tetszik. ja és vannak magyar és angol nyelvűek is, különféle dallamvilágokhoz és talán stílusirányzatokhoz. de egyik se tetszik. hát, ez van. :)
így ért véget a nagyjából négy évig tartó zenélgetésem és zenetanulásom és egyéb ehhez kapcsolódó dolgaim.
najó, ha pontos akarok lenni akkor tudom is konkrétan hogy ért véget.
idén májusban GlamRaven mondta, hogy énekeljek a bandájukban. ez volt egyik hét elején. mondtam, hogy okay és hét végén mentem volna hozzájuk próbára. de hét közepén a matektanárom közölte, hogy évvégén megbuktat és muhahaha úgyisőafőnök. szóval felhavtam a hisztist aki ezen kiakadt, mert mondtam, hogy nem ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy nekiálljak ennek. vagy egy hónapig nem állt velem szóba utána. és akkor napokig pangtam, majd elhatároztam, hogy soha többé nem akarok se zenét hallani, se bulizni, se zenészek közelébe kerülni, mert belőlük is elegem lett addigra, de ez egy más történet. nade, ugye nem bírom, ha nem csinálok semmit, szóval a sok dolog közül, amiben egy kicsit is jó vagyok kerestem egyet, amivel foglalkozhatok. így jött az, hogy itt ezen a blogon irogassak mindenféle hűdeokos gondolatokat, írjak filmekről és könyvekről. de aztán jött az interjúzás is, meg ugye party nélkül sem bírom ki, zenehallgatás nélkül pedig meg is döglenék, szóval nagyjából ugyanott tartok, már ami azt illeti, hogy mennyire van közöm a zenéhez. így jártam. túlságosan szeretem a zenét és az ahhoz tartozó összes jó meg rossz dolgot, hogy csak úgy hátatfordítsak neki.
de legalább már én magam nem foglalkozom a zenéléssel. vagyis közvetlenül nem. Bogyóékon keresztül közvetve igen, de az azért más.
de most meg hirtelen nagyon hiányzik egy jó kis éneklés. azt hiszem fogom magam és előszedem a régi dalokat és csakazért is most végigéneklem őket. :)
a jó hír, hogy tegnap délutántól próbálkoztam lábraállni rögzítő nélkül és mostanra odáig jutottam, hogy bicegve tudok mankó nélkül menni, bár hosszabb utakra csak úgy vállalkozok majd még, hogy egy mankóm legyen, mert azért nem akarok kockáztatni. ^^ csak még teljesen kinyújtani és teljesen behajlítani nem tudom. meg az egész térdem be van dagadva. és kéne némi izmot összeszedni, mert elsorvadt az összes. :\ nade majd jövőhéttől gyógytorna. -.-"
és most jöjjön egy kis ajánlás: körülbelül öt-hat hete, közvetlenül a Contrast Fest-es fellépés előtt a Dr. Melancholia készített egy fotósorozatot, amit ide kattintva meg tudtok nézni. szerintem nagyon jó lett, nekem nagyon tetszik. :)
Utolsó kommentek