ó, ha tudnátok, mennyi minden miatt kötődöm én a H.I.M. nevű finn bandához...!
nesztek nektek elöljáróban az örök kedvencem, amit nem bírok megunni, pedig már legalább egymilliószor hallottam és kívülről fújom:
azt se tudom, mikor kezdődött a mániám, de legalább vagy egy évig tartott, ha nem tovább. azóta is nagyon szeretem és szívesen hallgatom, de már nem vagyok annyira rákattanva, mint hajdanán. tudjátok, a szobám úgy néz ki, hogy ketten lakunk benne az öcsémmel. így elég szűkös. és utálom, hogy dínókkal, meg különféle világháborúkból és hódításokból származó katonákkal kell együtt laknom! mert azokat nem lehet kidobni, hiszen jó lesz az unokáknak. bleah! max tesóm részéről. nade, ez most lényegtelen. szóval, emeletes ágyunk van és én alszom felül. és ilyen módon, a plafon és az ágy melletti fal eléggé tele van poszterezve. meg amúgy máshol is. a lényeg, hogy a posztereimnek több, mint a fele H.I.M.-es, vagy Ville Valo-s. :D gyerek voltam még, mikor elkezdtem, de már ketrecből szabadult, szóval nem hibáztatható, ha nagyon beleéltem magam. azóta nem volt szívem egy posztert sem leszedni, pedig már elég gyerekes a dolog, de legalább olyan, mintha lett volna gyerekkorom.
szóval, ez a zenekar a szívemhez nőtt, nagyon és bármilyen hangulatomban találok tőlük olyan dalokat, amikre épp szükségem van. :)
hallgassátok ezt a dalt itt fentebb és kapcsolódjatok ki pár percre. úgy gondolom, mindenkinek mást fog jelenteni, nem érdemes jóslásokba bocsájtkoznom, hogy miről szól, mert ez szubjektív. :)
ez a dal, a Funeral Of Hearts azért is fogott meg nagyon, mert számomra is mindig mást jelent és mindig tudok benne valami újat felfedezni.
ezt a számot playbackeltem abban a bizonyos Czinkes-videoban, amit azóta eltávolítottam az éterből. XD ezt több okból is tettem: -szokás szerint- nem nyerte el a tetszésemet, valamint akivel csináltam, már nem tartom a kapcsolatot. :\ :)
Utolsó kommentek