most valami olyanról fogok írni, ami nagyon összetett dolog, már egyszer felmerült bennem, de akkor eltemettem magamban. amikor először gondolkodtam el rajta, elmondtam Gabónak és fájt neki, hogy így érzek, de elfogadta. nem szeretek fájdalmat okozni másoknak, főleg nem neki, így inkább elfelejtettem, nem foglalkoztam vele.
aztán pénteken Moszi mesélt az ő társaságukról. arról, hogy ott az emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz. hát úgy, kérem szépen, hogy kívülről úgy látszik, van egy 30-40 fős társaság, akik mind szeretik egymást és jóban vannak egymással. ehhez képest ezen a nagy társaságon belül sok kisebb társaság van, ilyen 5-6 fősek, akik viszont tényleg nagyon szeretik egymást, foglalkoznak, törődnek egymással. ha valakinek gondja van, azon az egész társaság depizik, ha valakivel valami jó történik, az egész társaság megünnepli, stb.
nos, én úgy voltam ezzel kb két éve, hogy Gabó kezdett el elrángatni egy olyan társaságba, akiket ő már ismert de én nem. aztán nagyjából megismertem őket és onnantól fogva jártam el én is bulizni ide. de ez egy olyan társaság, hogy nem érzem teljesen jól magam ott. igazából olyan dolgok miatt, amit nem is vethetek fel nekik, mert ők már évek óta így vannak és elvannak ezzel. ezek szerint nekem vannak extra allűrjeim és igényeim.
nem olyan túl régen úgy voltam vele, hogy azért még is kéne keresni egy olyan társaságot, ahova passzolok én is. ezért elkezdtem más felé is nyitni. ekkor egy darabig hanyagoltam is Gabóék társaságát. szóval próbálkoztam egy olyasmi társasággal, akik teljesen mások, mint az eddigi. nagyon rendes és jófej emberek ők is, de oda sem illettem valamiért. aztán kicsit benéztem Mosziékhoz is, de az meg egyáltalán nem az én világom.
képzelhetitek, milyen érzés az, hogy az ember egész életében kívülálló. talán pont ezért van az is, hogy különc emberekkel veszem körül magam, akik viszont nem alkotnak egy társaságot, sőt, nem is ismerik egymást esetenként.
úgy gondolom, hogy én egy egészen jól alkalmazkodó ember vagyok és mégsem sikerül sehova beilleszkednem.
Gabóék társaságából hiányzik nekem az, hogy az emberek önmagukat adják, őszinték legyenek és odafigyeljenek egymásra. de itt meg az jön, hogy nem fogom elvárni tőlük, hogy a kedvemért változzanak meg. ez hülyeség lenne. ők már összeszoktak és az évek azt bizonyítják, hogy én nem odavaló vagyok. nekik ez jó, ahogy csinálják a dolgaikat, nagyon bírom és szeretem őket, mint ismerősöket, haverokat, jófejek, de legjobb lenne otthagyni őket és nem tartani senkivel a kapcsolatot. mondjuk ez Gabó és bátyóm miatt nehéz ügy. én is kötődöm hozzájuk eléggé, de mivel megfelelően mazoista vagyok hozzá, kivitelezhető lenne, hogy ne menjek a közelükbe.
legalább néhány ember lenne, akikre ott nem ismerősként vagy haverként tekinthetek, hanem barátra. Gabó hiába a barátom, sőt, sokkkal, sokkal több, de ő nem babysittelhet örökké. nem is teszi. ezért lenne egyszerűbb otthagyni őket.
mert én sokszor szívesebben beszélgetek inkább, mint hogy vedeljek, részegedjek, dugjak és közben fenntartsam a farsangi álarcom. ami több, mint egy egyszerű álarc. farsangi álarc. és a két kategória között különbség van.
jó, tudom, ott van még általában a bátyóm is, aki vigyáz rám, ha kérem, ha nem, de ha kérem, akkor el sem mozdul mellőlem. de nem akarom, hogy a kárára váljék az, hogy engem pesztrál, mert folyton unom magam, mert senki sem hajlandó beszélgetni velem, rajta kívül, mert mindenki már a nyolcadik ribancot kóstolgatja épp. ő is pasiból van, neki is vannak igényei, és ahelyett, hogy más csajokkal foglalkozna, az én lelkemet ápolja. :S oké, hogy kb napi 15 órában ezt csinálja, a többiben meg alszik, de nem kéne buliban is ezt csinálnia. de nekem meg ott nincs rajta kívül beszélgetőpartnerem.
és igen, azt is tudom, hogy bulizni nem azért megy az ember, hogy traccsparty legyen, de azért ez a két véglet. szóval nem akarok én ott lelkizni, mint állat és megnyitni az anonim depressziósok gyűlését, de azért pár őszinte szó sokat jelentene.
basszus megint úgy írok, ahogy éppen eszembejut. senki sem érti a gondolatmeneteimet. :\ :S talán azért is, mert elég ellentmondásosak... skizofrének...
nem értem, manapság miféle agyzsibbasztók léteznek, hogy nem tudják diagnosztizálni se a depressziót, se a sikzofrén hajlamokat. :\ vagy csak én vagyok túl profi! XD
nade visszatérve kicsit arra, hogy érveljek amellett, hogy miért kéne elfelejtenem Gabóék társaságát...
szóval az addig okay, hogy Gabó és bátyóm a családom, ők foglalkoznak velem, ember számba vesznek.
viszont senki rajtuk kívül ott. újra felmerül az, hogy egy felől csaj vagyok = eszköz. más felől pedig ott senki sem őszinte. vagyis ugye amit a farsangi álarcról írtam. de áhh... ez meg egy olyan dolog, hogy valahol érthető. csak az nem, hogy miért állandóan. már rájuk nő.
hu basszus, de ez meg úgy hangzik, mintha önjelölt pszichoterapeuta lennék. :S
és naná, hogy a kisebbségi komplexusom is előjött, miszerint nem vagyok elég jó sehova, senkinek. de ez érthető a fentebb említett tapasztalatokkal. egyik helyre túl gátlásos vagyok, másik helyre túl ribanc, ki érti ezt!? arról nem is beszélve, hogy mintha az emberek összebeszéltek volna a világon mindenhol, furcsának tartanak.
és persze megint előjön az is, amit a legjobban rühellek, hogy én csak egy kedves, aranyos, furcsa kislány vagyok mindig, mindenhol és senki sem képes komolyan venni.
nyaf, nyaf! igen, ez az én hibám. de most meg már nem tudom, mit tegyek ellene. én igyekszem sokszor komoly, érett lenni, de azért nem erről szól az élet, hogy megint a két végletet említsem. nem lehetek folyton komoly, mert akkor fapina lennék, de infantilis se lehetek napi 24 órában. úgy érzem, mindkettőből van bennem. ha a helyzet megköveteli és el akarok érni valamit, akkor tudok komoly lenni, de ha szórakozásról van szó, akkor jófej és infantilis vagyok. nem gondolom, hogy ezzel baj lenne. csak senki nem látja meg bennem a komoly dolgokat... :\
azt hiszem ezt itt most kéne abbahagynom, mert úgysem érthető már belőle semmi és amúgy is faszság. :S de legalább kiírtam magamból és jól esett. :)
úgy vettem észre, ez a blog kezd egy újabb önterápiás módszeremmé válni. ami által mások számára élvezhetetlen lesz. ezt viszont sajnálom. :(
Utolsó kommentek