képmutatásnak tűnhet, de nem az, hiszen én általában tudom, hogy mit kéne tennem, de nem teszem.
elítélem az egész internetes kommunikációt, kb úgy, ahogy van. pedig én is már szinte függője vagyok. vagy az az első, hogy ha felébredek, hazaérek, hogy bekapcsolom a gépet, vagy egyszerűen ki se kapcsolom, aminek következménye képp ki leszek nyírva a villanyszámla miatt, ha nem döglök meg még mielőtt kinyírnának.
ha ideülök a számítógéphez, az első, hogy a maileimet megnézzem. ott értesítve leszek ugye arról is, ha valamelyik közösségi oldalon "fontos" esemény történt. a következő, hogy azokat elintézem, átnézem, majd jön az, hogy az általam olvasott blogokat végignézem és ha van új bejegyzés, elolvasom. aztán elolvasom a bejegyzésekhez a kommentárokat, amiket nem olvastam még.
közben persze bejelentkezek msnre is és megállapítom, hogy az online lévő embnerek közül kikkel nem is akarok beszélni, a többire meg lusta vagyok ráírni és minek azt. aztán, úgyis mindig valaki rámír, akkor is, ha ki van írva, hogy nem vagyok a gépnél. továbbá pedig jön a muszáj része, hogy kénytelen vagyok ráírni, kommunikálni emberekkel msnen, mert sürgősen meg kell beszélnem velük valami olyan dolgot, ami tényleg fontos. utána, ha azt megbeszéltem, jön a kínos csönd, ami után pedig a zavart éshogyisvagytedrága-jellegű dolgok.
mire ezt mind elintézem, az egy óra. legalább.
aztán nagyjából kezdődik előről a művelet, mert közben jön még email, és a közösségi oldalakon is zaklatnak sokszor olyan emberek is, akikről azt se tudom, kicsodák.
de mégis fennvagyok, reagálok, stb. és mindegyikhez van egy tök jó kis ürügyem is, hogy miért. például az egyik kedvencem a myspace nevű csodálatosság. ezt emailezésre, nyelvtudásom csiszolására, sokszor szükségszerű és unalmas jópofizásra és képek nézegetésére használom. mert ugye emailezni ott a legegyszerűbb, ha nem tudom valakinek a rendes mail címét, a nyelvtudásom gyakorlása és finomítása a külföldi ismerősöknek köszönhető, akikkel időnként váltunk néhány mailt és kommentet, csak mert miért ne, a jópofizás része pedig idegelő, de ha egyszer unatkozik az ember, inkább nem kockáztatja a jó viszonyt. viszont azért az emailezés miatt hasznos tud lenni, mert mondjuk Lindával csak ott szoktam beszélni. meg még néhány emberrel, akik kicsit sem kíváncsiak rám, de ne csak én idegelődjek már a szpészes ismerősök miatt. XD viszont például a Disco Express már az agyamra megy ott, mert folyton százszor megírják ugyanazt az invitációjukat, amit úgyis leszarok, mert én a régi felállást jobban szerettem és ez a mostani már nem áll közel a szívemhez. -.- :D
aztán ott van a másik kedvencem, az iwiw. ezt is mailezésre használom leginkább, semmi másra. néha az üzenőfalon pofátlanul reklámozok, de hát manapság már ki nem? :D :\
aztán ott van még a myvip, ahol regisztrálva vagyok, de annak meg aztán tényleg nincs értelme, csak akkor megyek fel oda, ha Moszi szól, hogy nézzem meg az új képeit. ott egyébként is összesen tizenegy ismerősöm van, mert egyszer töröltem magam, hogy újat csináljak, mert már minden macskajancsi az ismerősöm volt és hánynom kellett tőlük. most ott azt csinálom, hogy csak az az ismerősöm, akiről tényleg tudom, hogy kicsoda.
mondjuk még nagyon sok helyen regisztrálva vagyok, de csak ezeket használom, a többiről azt se tudom, mik a nickname-eim és passwordjeim. :\
aztán ugye az msn, mint olyan, egy külön bekezdést érdemel...
tehát, az msn egy olyan chat, amit csak azért használok szívesebben a telefonom helyett, mert A) olcsóbb, B) msn címet könnyebb szerezni, mint telefonszámot, mert az már manapság túl intim (pedig nem vagyok egy telefonos-zaklatós típus), C) mert teljesen átvette minden fajta kommunikációs forma helyét és bekebelezi az embert. :S
én komolyan mondom, jobban híve vagyok a telefonálásnak, hiába kerül pénzbe, mint az msnezésnek. de mivel ezzel nagyjából egyedül vagyok, nincs sok választásom. meg aztán az ember megismer valakit, akivel barátok, vagy akár csak haverok lesznek és mi az első a búcsúzkodásnál? nem telefonszám elkérés, vagy személyes találkozó megbeszélése, hanem msn cím csere. :S talán azért van ez, mert úgy gondolják az emberek, hogy ha mondjuk telefonszámot cserélnek, az már olyan hűdeciki és úgysem hív fel és bla, bla, bla. a legjobb szerintem, ha az emberek személyesen beszélgetnek. de manapság mindenki rohan és egy találkozóra már nincs ideje. :\ sajnálatos dolog ez.
mondjuk most valami ehhez hasonló hülye helyzetben vagyok én is, de azért természetesen kicsit bonyolultabb. :D :S áhhh erről inkább nem írok. a lényeg, hogy eszembe jutott valaki, akivel mióta ismerem szívesen beszélgetnék, de eddig nem igazán volt rá lehetőség. és arra gondoltam, hogy írok neki egy emailt, hogy találkozhatnánk a héten, de rögtön felsorakoztatott az agyam egy csomó kételyt és ellenérvet. deszarezígy. :( a szívem szakad meg bele. tényleg. X(
tehát az internet adta fantasztikus lehetőségek okozataként visszafejlődnek a társas kapcsolatok. ez egyértelmű. nem tudom, hova vezet, de hogy jó nem lesz belőle, abban biztos vagyok.
Utolsó kommentek