nem tudom, kit, mennyire zavar, ha megbámulják az utcán, de engem nagyon. egyszerűen nem bírom. olyan érzésem támad tőle, mintha leolvasztanák a bőrömet a tekintetükkel, mintha belémlátnának, és -ez már a paranoia része-, olyan tekintettel néznek, ami azt sugallja "mindent tudok, nem titkolózhatsz". brrr... :S nagyon rossz érzés ez.
régebben, amikor még extrémebbül néztem ki, amikor még olyanom volt, hogy néhány havonta full más frizurával meg mindennel álltam elő, akkor nem érdekelt, hogy megnéznek, mert még örültem is a megbotránkozó arckifejezéseknek.
de mivel már egy ideje nem hiszem, hogy különösebben extrémen néznék ki, nem értem a megbámulást. tök átlagosan nézek ki. jó, minden ruhám, táskám, kiegészítőm fekete, kivéve a lila tornacipőmet az elején lila és pink csíkokkal, de ez még nem hinném, hogy olyan különleges. egy felől hihetik, hogy gyászolok és azért nem érdemes megbámulni, másfelől pedig rajtam kívül a világon több millió ember jár fekete cuccokban, mindenféle okból kifolyólag.
alapból a nézés típusán kívül, ami a legjobban zavar az egészben, hogy nincsen okuk rá. mert ha lenne, ha máshogy néznék ki, mint az átlag, vagy akármi, akkor oké, nézzenek meg, botránkozzanak meg, én annak csak örülök, mert imádom látni, hogy az emberek mennyire intoleránsak és utána ezt egy visszanézéssel vagy akárhogy az orruk alá tudom dörgölni. (mert a tolerancia fontos dolog az életemben. következőnek majd erről írok.) na de, ha nincs rá okuk és nem értem, hogy mit is bámulnak rajtam és teljesen kikészítenek a nézésükkel. ezt nagyon nem bírom. idegileg sem.
ezért nem szeretek egyedül elmenni itthonról sem. most értem haza egy kisebb sétából és közben beugrottam egy boltba, egy-két alapélelmiszert venni, mert nagyon ki voltam fogyva. és egész utamon, ha találkoztam emberekkel, mind megbámult. rosszul vagyok ettől.
most ugye két és fél hétig voltam itthon egyedül és nagyjából háromszor, négyszer, ha elmentem itthonról. jó, most éjszaka is kimentem, de csak a szelektív hulladékgyűjtőig, a felhalmozott flakonokat kidobni. meg egyszer levittem a szemetet. de ennyi. ezek is éjszaka voltak, amikor senki nem jár már/még az utcán.
ja és arról nem is beszélve, hogy tényleg egy kissé paranoiás vagyok... ez a bizalmatlanságomból fakad, ami minden ember felé megvan alapból. nem azért, mert annyira emebrellenes vagyok és én nem mondom, hogy i hate humans (XD), hanem amiért az emberi faj tizenvalahány képviselője anno hat éven keresztül terrorizált. :\
szóval ezért van az, hogy valaki mond valamit és ha nem egyértelmű, akkor például rögtön elkezdek filozni, hogy mit jelenthet. mondjuk ez csak azokra vonatkozik, akik, vagy akiknek a mondandója fontos számomra.
Utolsó kommentek