hú emberek, hogy én mennyire fáradt vagyok! egész éjjelem úgy zajlott (időrendi sorrendben), hogy matekoztam, mosogattam, takarítottam, mostam, teregettem, lezuhanyoztam, kimentem a piacra és most fogok még boltba menni, mert az még nem volt nyitva. :|
anyáék ma jönnek haza, szóval muszáj az ilyesmit most gyorsba elintézni. -.-
najó, nem azt akartam, hogy az én önsajnáltatásomról szóljon ez a bejegyzés! :D ez inkább büszkélkedés volt, hogy én milyen ügyes vagyok, hogy ennyi mindent egy éjszaka és reggel alatt megcsinálok. xD
két évvel ezelőttig totálisan önsajnáltató lény voltam. más sem jött ki a számon, csak nyafogás, nyavajgás, önsajnáltatás. aztán ugye megpróbáltam meghalni, nem jött össze és Era észhez térített egy időre. viszont akkori beszélgetéseinkből sok mindent tanultam tőle. az egyik, amiről már korábban írtam, a maszkviselet, a másik pedig, hogy elhagyjam az önsajnáltatást, mert sehova sem vezet. és tényleg így van! mármint, tényleg nem vezet sehova az önsajnáltatás, mert az embereket csak idegesíti és egy idő után annyira dühítő, hogy megmondják a szemedbe, amit gondolnak, attól pedig megsértődik az önsajnáltató, a szívére veszi és még jobban sajnáltatni fogja magát. ördögi kör... :\
de én szerencsére kiszálltam ebből a körből. :D
viszont ez az egész onnan jutott eszembe, hogy néhány nappal ezelőtt bátyóm kezdte el az önsajnáltatást. eleinte próbáltam neki segíteni, mondtam ötleteket, amik esetleges megoldások voltak, természetesen egyik sem volt jó és mindegyikre volt egy helytálló indok, hogy miért nem, aztán mikor már századszorra nyafogja ugyanazt, bármit mondok, én is mérges lettem, elkezdtem vele ingerülten beszélni, ezen besértődött és még én voltam a dinka és szóljak, ha normális leszek. o_O hát, no comment. egy napig nem is beszéltünk, aztán ráírtam párszor, de válaszra sem lettem méltatva.
a másik ok, hogy eszembe jutott ez a téma, Moszi. vele meg is beszéltem és tudja, hogy nyavajog, de most ilyen korszakát éli. :D
szóval vele az volt, hogy éjjel beszélgettünk és megint előállt a szokásos problémájával, próbáltuk megbeszélni, de sokra nem jutottunk. :\ annyira szeretnék segíteni neki, de tényleg fogalmam sincs, mi lenne a megoldás az esetében...
ez itt rögtön három példa is volt, hogy ki, hogy kezeli azt a tényt, hogy önsajnáltató.
az én esetemben kellett egy erős személyikég, aki észhez térít.
bátyó esetében, tagadja a tényt is, hogy ő egyáltalán sajnáltatná magát, de előbb-utóbb így majd vagy pofára esik, vagy lesz valaki, aki őt is észheztéríti.
Moszi esetében pedig tudja magáról, hogy mit csinál, de nem akarja abbahagyni. véleményem szerint viszont abba tudná hagyni, ha akarná.
ja és minden önsajnáltató élvezi ezt. és ha nem hagyják őket ebben a tevékenységükben, akkor abból sértődés lesz.
erről az egészről csak azért merem ilyen nyíltan kifejteni a véleményemet, mert én is voltam így ezzel. bárki tanúsíthatja, aki ismert több, mint két évvel ezelőtt is. :)
Utolsó kommentek