a címben említett két dolog a kizárólagos oka annak, hogy én sírjak. ha én sírok, azt csakis dühömben és tehetetlenségemben teszem.
most például azért, mert ilyen a büdös kurva életben nincs! :'(
nemtudom mennyi lesz belőle érthető, de nagyjából leírom:
szerettem volna ma lemenni Wigibe, de senki sem volt, aki lejön velem. oké, Lin mondta, hogy fog menni, írtam neki, hogy előtte fussunk össze és úgy menjünk, mert tényleg jó lett volna mennem.
erre három órát voltam dokinál, mert a hülye nyanyák baszakodtak. hét óra volt, mire hazaértem és ők meg hétkor találkoztak, szóval lemaradtam róla.
a szívem szakad bele és sírógörcsöm van, mert szerettem volna menni.
tudom, senki sem érti meg, mi is a problémám igazából, de engem meg most nem is érdekel. sajnálom. azt is nagyon sajnálom, hogy nem jött ez össze.
de egyedül meg semmiképp nem megyek elvből, mert egyszer és utoljára jó fél éve mentem egy Dust n Bones-ra egyedül, mert tudtam, hogy lesznek ismerősök. ez eddig jó is, de hát annak az estének se lett szép vége. meg az egész nem volt szép. szóval onnantól én egyedül nem megyek.
úgyhogy, most ezennel mély depresszióba esem és begubózok, hagyjatok a búsba.
nem elég ez a pótvizsgás dolog, még ez se jön össze. és ráadásul nem is az én hibámból. és ez benne a legrosszabb. a tehetetlenség érzése. :'''(
natessék! most meg már itt folynak a könnyeim és alig látom a monitort. :S
nem hiszem hogy akárki meg fogja ezt érteni...
mert nem az a lényeg, hogy úristen, most lemaradtam három koncertről! mert úgyis lesznek máskor is, még ha nem is így együtt és el tudok menni máskor. elvileg.
hanem az elv, meg az egész helyzet. hogy itt vagyok ilyen nyomorult szituációban (pótvizsga) és szeretnék egy kis lazítást és saját hibámon kívül nem jön össze. meg jó lett volna egyáltalán szocializálódni, mivel a nyár folyamán ebben erősen korlátozva voltam, főleg az elején és közepén, de ez sem jött össze, szintén önhibámon kívül.
áhh! mindegy. csak nem esik jól.
szegény öcsémnak sírtam el magam és a bánatom, de ő meg csak nézett és meg volt illetődve, hogy a nővére itt potyogtatja neki a könnyeit, olyan dolog miatt, ami szerinte nem is ekkora probléma, mint ahogy én előadom. hát, lehet igaza van, de most ez van. :\
(nem nekem találták ki az életet)
Utolsó kommentek