lehet, hogy hülye vagyok... sőt, ez biztos tény... de a lényeg, hogy a péntek este akkora hatással volt rám, hogy a szombatot és a vasárnapot is énekléssel töltöttem. megint előszedtem a régi dalokat és azokat énekeltem, valamint elkezdtem tanulgatni a Pet Cemetery-t, csak mert az pénteken is játszva volt. és mennyire jól is esett megint énekelni...! ^^
a hétvégék mindig vagy nagyon pangásosak, vagy pedig annyira pörgés van, hogy semmi másra nem jut időm. :\ ez most éppen egy pangásos hétvége volt. ezért is bizonyult jó és tartalmas időtöltésnek az éneklés. :)
lehet, egyszer tényleg ki kéne próbálni olyan próbás körülmények között, hogy mire is vagyok képes úgy. :|
Bátyóm szerint a Backyard női hanggal hülyeség, de szerintem meg nem.
mostanában semmiben nem értünk egyet. olyan rossz, hogy így megváltozott minden. ő volt az egyetlen hím nemű ember az életemben, akinek mindent elmondhattam, meghallgatott, megbeszélte velem, próbált segíteni. és most ő sincs, mert valahogy eltávolodtunk. pedig még az sincs most, hogy hét közben ne tudnánk beszélni, csak telón, mint tavaly. =(
amikor éppen nem énekeltem a hétvégén, akkor olvastam. még mindig Jodi Picoult-tól a Tizenkilenc percet. nem könnyű olvasmány. még nyár elején kaptam kölcsön Esztitől és azóta is kisebb-nagyobb kihagyásokkal azt olvasom. egyszerre nem bírok belőle sokat olvasni, mert gyilkolni támad tőle kedvem. :S már írtam a könyvről egyszer, de aki nem olvasta azt, annak újból leírom, hogy kb arról szól, hogy egy amerikai középiskolában egy fiú lövöldözésbe kezd és megöl tíz diákot. a háttere és oka az volt, hogy a fiút gyerekkorában agyonszivatták és megalázták, a szülei pedig az egészről mit sem tudtak. annyira ismerős! :\ ennyi erővel én is nekikezdhetnék vérengzeni... :'(
Utolsó kommentek