ha mégis elolvasod, akkor magadra vess.
a magam számára is flusztráló, hogy megint ezen kezdtem el önkéntelenül is gondolkodni. olvsatam délután a Tizenkilenc perc című könyvet, amiről már írtam párszor és egy mondat nagyon felkeltette a figyelmemet. meg igazából az az egész oldal kb. a mondat így hangzott: "Tudod, hogy egyetlen gyerekkori agressziós eset okozhat akkora traumát, mint a nemi erőszak?"
az oldalon éppen arról volt szó, hogy a fiú esete, aki elkövette a mészárlást az iskolában nagyon hasonlít pszichológiai szempontból a "megvert nő szindrómájára". csak ez a "terrorizált gyerek szindróma".
felmerült bennem a kérdés, hogy én miért nem álltam neki gyilkolni? és most is megtehetném még utólag, mint bosszú...
az utóbbi időben egyre többet gondolkozok azon, hogy milyen is lehetett/lehet most azoknak a személyisége, akik engem bántottak. egyikük, egy lány különösen felkeltette a figyelmemet. valószínűleg bizonyos dolgok miatt sokan ismerik, vagy legalábbis hallottak róla, ha mást nem, a létezéséről. nem merem konkrétan megnevezni. pedig lehet, hogy lenne jelentőssége, hogy ki is ő. a lényeg, hogy egy apuci kedvence, elkényeztetett lány. úgy gondolom, az apjától látta azt, hogy bármit megtehet, amit akar és ez erősen közrejátszott abban, hogy engem terrorizált.
a könyvben azt a kérdést feszegetik, hogy a gyilkos fiú szüleinek mekkora szerepe volt abban, hogy megtörtént a tragédia. véleményem szerint sok. de itt nem csak a szülők hibásak. mert senki sem figyelt arra a gyerekre, nem csak a szülei, hanem senki más sem. és senki sem ismerte igazán.
viszont a másik oldalt is meg kéne vizsgálni, hogy a terrorizáló gyerekek szülei mennyit tehetnek arról, hogy ilyen lett a gyerekük. én valamiért nem tudom sajnálni a könyvben áldozattá vált gyerekeket. és a szüleiket sem, akik ott hisztiznek. a gyerekek maguknak köszönhetik a halálukat, azért, mert valaki(ke)t szintén halottá tettek, lelkileg. és a szülők is maguknak köszönhetik a gyerekeik elvesztését, mert valószínűleg ők sem ismerték a saját gyerekeiket, akik ilyen terrorizálókká váltak. vagy pedig támogatták is ezt a magatartást.
a könyvben az a gondolat is szerepel -szintén a már említett oldalon-, hogy ha az emberek többségét megkérdezik, nem emlékeznek az általános- és középiskolás éveikből jelentős dolgokra, leszámítva, ha valami megalázó dologgal jönnek elő.
azért ez is elég elgondolkoztató tud lenni.
csak az a baj, hogy sose tudom végiggondolni egyetlen gondolatmenetemet sem, mert mindig eljutok odáig, hogy miért, és onnan nem tudok tovább lépni. minden gondolatszál a miért kérdésig vezet. irritáló, mert rühellem a miértet.
Utolsó kommentek