ma, mint valami jó háziasszonyé, olyan napom volt. o.O xD
reggel kimentem anyával a piacra és segítettem neki bevásárolni. utána hazajöttem, ebédeltem és nekiálltam megsütni a híres csokiskekszem. :D az esemény apropója pedig, hogy holnap találkozom Esztivel, aki már nagyon hiányzik és neki akarok vinni, és az is, hogy vasárnap átjön Moszi és Teru és nekik is adok majd. ^^ Moszi egyenesen függő már. xD
és nem mintha dicsekedni akarnék (dehogynem! XD), de állítólag nagyon finomra sikeredett a süti. ^^ és megint annyit csináltam, hogy rám fog így is rohadni nagyon sok és zabálhatom be egyedül. T.T nehagyjátok,hogyhízzak!
viszont most bevezetlek titeket a csokiskeksz sütésének kulisszái közé. :D na nem, a titkos receptet nem árulom el. és megkérem Moszit, ő se tegye közzé, csak mert gonosz. -.- :D
tehát, így néz ki a tészta, amikor minden benne van már:
ilyen, közvetlenül a sütés előtt, a tepsiben:
és ilyen, amikor elkészült:
hát, ez volt a sütögetős rovat. ^^ xD
vigyázat! jövő héten mindenkit a sütijeimmel fogok tömni. he-he-he! :D
amúgy aki igényelne sütit és szépen tud érte nézni, annak adok szívesen. amúgy is (rossz)tulajdonságom, hogy szétosztogatom és hajlandó vagyok még elvinni is, ha kell. :\
na jó, akkor most komolyabb hangvételű dolgokról is írok. aki unja az elméljkedéseimet, az ne is olvasson tovább.
tegnap drága Bátyóm, Zsolti, rákérdezett, hogy ugye csak ő látja úgy, hogy Gabó és én eltávolodtunk egymástól. mondtam neki, hogy nem, sajnos én is így érzem. Gabót már huh... mióta is? legalább két-három éve ismerem. és nagyon közel állt a szívemhez. viszont megint naív voltam, mint mindig, mert sosem tanulok a pofára eséseimből. azt hittem fél év, egy év után, hogy igaz, amit beszéltünk, hogy örökké tart. nos, Zsolti önkéntes terézanyát játszva beszélt Gabóval, aki ma, miután haza ért a suliból rám írt msnen, hogy beszéljük meg a dolgainkat és oldjuk meg a problémát. beszélgettünk, elmondtam neki, amit gondolok és arra jutottunk, hogy sajnálja, hogy nem szólt időben, hogy a meló miatt kevesebb ideje lesz rám és ő még mindig szeret és én is sajnálom, hogy vakon és feltétlenül naív voltam (már ha létezik ilyen megfogalmazás, de nem érdekel, ebben benne van minden.) és elhittem, hogy vannak még csodák. én is még mindig nagyon szeretem, de azt hiszem távolságtartóbb leszek vele is és másokkal is. hiába mondta most, hogy barátok vagyunk, azt hiszem még sok beszélgetés szükségeltetik, hogy tisztázzuk, kinek mi a barátság fogalma. és nem csak azért, mert elfelejtett szólni, hogy hanyagolni fog.
a másik ember, aki tegnap azt mondta, hogy barátok vagyunk, Moszi. nos, én sem gondolom másképp, de ez sem az a szimpla barátság. úgy értem, más körökben mozgunk, más az érdeklődési körünk, semmi közös nincs bennünk. a mi kapcsolatunk inkább hasonlít szimbiózisra, mint barátságra. de attól még őt is szeretem. az utóbbi időben sokszor mondom is neki.
Eszti is közel áll a szívemhez, szeretem őt is. mégis, neki sincs rám ideje. tanul. tudom, az is fontos. meg a meló is fontos. de nem értem, miért nem lehet mindenre időt szakítani? és még rám mondják, hogy nem tudom beosztani az időmet... és mégis. reggeltől délutánig suli, délutántól estig különböző programok, estétől késő estig tanulás, késő estétől éjszakáig időt szakítok azokra az emberekre, akik fontosak nekem és intézem a különféle dolgaimat. ennyi.
viszont Bátyus le lesz cseszve, hogy minek szól bele a dolgaimba. elhiszem, hogy jót akart, meg minden, de Gabóval ezt is megbeszéltük, hogy én miért nem szóltam neki. nem azért mondtam a Zsoltinak, hogy mit gondolok, hogy ő most áldozatot hozzon értem, hanem mert megbíztam benne, hogy elmondhatom neki. de úgy tűnik, az olyan dolgok, mint barátság, bizalom, emberismeret... nem állnak közel hozzám. folyton félreértelmezem ezeket és nem mennek.
én úgy vagyok vele, hogy ha valakit a barátomnak gondolok, akkor azért hajlandó vagyok önként is és kérésre is mindent megtenni. sokat áldoztam már életemben magamból "barátokért". mindig megbántam utólag és mégsem vagyok képes tanulni a káromból. mikor lesz ennek már vége?
és és és... elkezdtem másik színnel írni. szerettem a pinket, de az a fekete háttér előtt nagyon bántja a szemet. szóval most szürkével írok. ^^ meg amúgy is. most ilyen szürke-kedvem van. :\
Utolsó kommentek