nem tudok aludni. agyalok. olyan dolgon, amin nem kéne és mégis már rég óta agyalok rajta.
címszavakban: meg kéne köszönnöm neki, beszélnem kéne vele, meg kéne ismernem.
és ez mind egy valakiről szól.
nem bírom ezt így már. talán jobb lett volna, ha meg sem ismerem. de akkor meg már valószínűleg nem élnék. de ő nem hiszem, hogy direkt csinálta és tud róla. és nem hinném, hogy érdekli az egész.
megőrülök. nem tudom, mit kezdjek vele. talán semmit. de nem tudom kiverni a fejemből.
nem, nem kell félreérteni, semmi olyasmit nem érzek iránta, csak szimplán foglalkoztat, érdekes és értékes embernek tartom.
nem akarom merem már zavarni. talán így is túlságosan az idegeire megyek. én a saját idegeimre mennék. najó, nem, mert én naív vagyok és mindenkinek a hülyeségeit tolerálom, amíg pofára nem esek. és utána is.
de nem mindenki én. sőt, senki sem hasonlít rám. vagy mégis... ő egy kicsit hasonlít rám. néhány dologban. de talán ez is csak nekem tűnt fel. vagy csak képzelődöm.
talán teljesen hülye vagyok. sőt, ez biztos. nem tudom, mit kéne tennem...
mondjuk kiugrani az emeletről. grrr! nem fogok meghalni egy ilyen dolog miatt, de akkor is nagyon halálvágyam van. függetlenül ettől. ez már csak hab a tortán. :\
Utolsó kommentek