ezt a filmet Esztitől kaptam kölcsön, tegnap. miután fél egykor felkeltem és megreggeliztem, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy megnézzem.
nagyjából arról szól a film, hogy van egy ír pasi, egy teniszedző, aki Londonba megy, szerencsét próbálni. ott a tanítványai közül az egyik pasival összehaverkodik, aki bemutatja neki a hugát, de közben a pasi beleszeret a tanítványa menyasszonyába is. így aztán két nőt szeret, két féle képpen. a tanítványa hugával összeházasodik, gyereket szeretnének. közben a tanítványa szakít a menyasszonyával, így az a nő meg a szeretője lesz az írnek. a feleségét, mint házastársát szereti, a szeretőjéhez viszont vonzódik is. csakhogy, a szeretőjét teherbe ejti, és már egyre kevésbé bírja az iramot a saját életében.
a végén a poént nem lövöm le, nézze meg, akinek felkeltettem az érdeklődését.
rám nagyon furcsa hatással volt a film.
az elején nagyon tetszett, mert olyan megszokott, hagyományos hollywoodi filmnek indul, de amint más irányt vesz a cselekmény, mint ahogy azt az ember várná, valahogy megdöbbentem, és kicsit idegennek éreztem magamtól a történetet. ezt szeretem Woody Allenben, hogy a filmjei sosem tipikusak. szóval mire vége lett a filmnek, teljesen le lettem taglózva és azóta sem tértem magamhoz.
önkéntelenül is párhuzamot vontam a film cselekménye és a saját életem között.
reálisan azt a tanulságot állapíthatnám meg, hogy nem szabad senkinek a szeretője lenni.
de mint tudjuk, az érzelmeknek igen kevés köze van a realitáshoz. (igaz, ezt a legtöbb pasi nem látja be, pedig pszichológiailag bizonyított tény.) tehát kissé összezavart a film. nem elég, hogy pont tegnap kaptam meg, hogy az utóbbi időben furcsa vagyok és bezárkóztam, most még jött ez a film is, és teljességgel bizonytalan lettem.
a film nézése alatt igyekeztem az ír pasinak is a helyébe képzelni magam, hogy ő mit élhet át, hogyan érezhet, de a végén mégsem tudtam megérteni, hogy képes valaki ilyet tenni, és így tovább élni, mint ő.
valójában az lehet a tanulsága a filmnek, hogy nem szabad egyszerre több vasat tartani a tűzben.
ha mégis kialakulna ez a helyzet, akkor mindenképpen mérlegelni és dönteni kell.
tudom, ezeket könnyű mondani!
valójában talán én is képtelen lennék rá. és mástól sem tudom elvárni. és nem is várom. pedig néha eszembe jut. de nem vagyok ennyire bolond. úgy értem, tudom hogy mi az, amit megtehetek, és mi az, amit nem.
ez alapján viszont kicsit a szerető szerepét vállaló lánnyal sem tudok egyetérteni. a feleség karaktere pedig nem is került közel hozzám. tehát az egészben csak az ír pasit tudom utálni, a többiekkel semmi.
nézzétek meg, érdekes, és elgondolkodtató, nagyon!
Utolsó kommentek