tegnap beszélgettem Sylvie-vel, a fogadotthugommal a gyerekkorról, a múltról, stb.
szóba került az, hogy miért lehetséges, hogy néhány lány inkább fiúsan öltözködik és viselkedik, néhány fiú pedig lányosan.
persze, az ember alapból arra gondol, hogy a gyerek nem hetero. pedig ez egyáltalán nem a leggyakoribb ok.
én magam is, miután kikerültem az általános iskolából, elkezdtem totál fiúsan viselkedni és öltözni. akkor még rövidebb hajam is volt. és úgy éreztem magam biztonságban. nem feltétlenül jól, de jobban, mintha lányos cuccokban lettem volna. nagyon brutál, hogy akkor milyen voltam. úgy gondoltam, hogy a fiúk erősebbek és könnyebben érvényesülnek az életben. akkoriban eszembe sem jutottak az olyan dolgok, mint a női praktikák, stb.
gyerekkoromban nagyanyámnál néhány barátom volt csak. négy fiú és egy lány. az egyik fiú teljesen lányos volt. folyton varrta nekem a barbie-ruhákat, mindig ha átmentem hozzá játszani, babázni kellett, és viselkedésében is inkább lány volt, mint fiú. most már nem tartom vele a kapcsolatot, így nem tudom, manapság milyen, de azt hiszem ezt az extrém lányságot kinőtte.
ezeknek a jelenségeknek az okai lehetnek az önbizalomhiány, rossz családi háttér...
ezt ki lehet nőni, de úgy vélem, következményei maradnak. mert ez ilyen pszichikai dolog.
esetemben pl az is ennek a következménye, hogy a pasiknak tudok nagyon jó barátjuk lenni, ha jobban megismernek, de amíg nem ismernek, addig csak meg akarnak dugni. viszont képtelen vagyok velük normális párkapcsolatra. a pszichológusom szerint ez nagy problémám. hogy én inkább vagy barátkozok, vagy szexelek, csak a kettőt egyszerre ne kelljen. :\
az is ennek a következménye, hogy akikkel lefekszek, nem szeretem tartani a kapcsolatot. igazából előlük szoktam bújkálni az utcán. néha bulikban, koncerteken összefutok velük, akkor általában odajönnek köszönni meg dumálni, de én ezt utálom. amint tudok, lelépek onnan. egy valaki van, akivel tartom a kapcsolatot, vele is muszájból. :S
szerintem, ha egy szülő észreveszi a gyerekénél, hogy nem a saját nemének megfelelően viselkedik, azért figyeljen oda. nem azt mondom, hogy essen pánikba, de érdemes utánajárni, hogy nem érte-e a gyereket valami trauma, nem bántják-e a társai, vagy át kéne gondolni, hogy a családban minden rendben van-e. ha nem biztos valamelyikben, akkor pedig egy jó pszichológust kell keresni, legalább tanácsadásra.
Utolsó kommentek