jött a jól bevált módszer, ami egy évvel ezelőtt már A Kód Neve: Merkúrnál is működött. végy egy Bruce Willist, és egy kisfiút, találj ki egy fura, sok helyütt sántító, de azért szórakoztató történetet, fűszerezd meg egy kis drámával, némi szerelmi szállal, és kész is a tuti film!
először ezt a filmet jó pár évvel ezelőtt láttam. akkor nagyon tetszett, megfogott, imádtam.
azóta időnként előjött az, hogy de jó lenne megint megnézni. és tegnap ez meg is történt. lehet, hogy csak én magam nagyítottam fel az elvárásaimat az emlékeim alapján, de lehet, hogy ez tényleg csak egy tipikusan egyszer-nagyon-ütős, de-többször-se film.
igazából az egyetlen dolog ami jól meg van csinálva benne (de az nagyon), az a vége csattanó. hihetetlen, hogy az mennyire tud ütni. azonban így második nézésre már vontatott volt, és ezáltal élvezhetetlen a történet. ráadásul jobban is utánanézhettek volna, amiről valójában szól, mert csak egy nagyon kis szeletét emelték ki annak a világnak, és még csak meg sem említették, hogy lehetett volna másképpen is. nagyon mű lett így az egész.
mégis azt mondom, hogy aki még nem látta, annak érdemes egyszer megnéznie, mert úgy viszont jó.
csak utána ne gondolkodjon túl sokat a valóságalapján az ember, mert az elrontja az összhangot. :)
Utolsó kommentek