az az elvem, hogy ha van egy könyv, amiből film készül (vagy fordítva), akkor először a könyvet olvasom el, és csak aztán nézem meg a filmet.
a könyv változatot ez esetben Hunter S. Thompson írta. miután karácsonyra megkaptam Gabótól a könyvet és a filmet is, el is kezdtem olvasni. most pedig elérkezett az ideje annak is, hogy megnézzem a filmet.
ilyen még sosem fordult elő velem, de ebben az esetben a film jobban tetszett, mint a könyv! mindkettő nagyon beteg, de -lehet csak az én képzelőerőmmel van probléma- a film jobban meg tudta jeleníteni a különböző drogok hatásait, mint ahogy a könyvben le van írva.
a rendezőnek nagyon jól sikerült kiemelnie a lényeget az írásból.
az egész történet egy se füle, se farka sztori, de mégis van értelme...
nagyjából arról szól a film, hogy egy újságíró az ügyvédjével együtt Los Angeles-ből, Las Vegas-ba megy, egy helyi motorverseny tudósítása miatt.
út közben, ottlétük során, ide-oda rohangálásuk alatt, és végül távozásukkor is, furcsa dolgok történnek velük, a drogok hatásai miatt. ez a része engem valahogy nem lepett meg (drogelméletből ötös vagyok, tényleg), azonban voltak számomra is új dolgok. valószínűleg azért, mert amikor a drogos előadásomhoz kerestem az anyagot, akkor eléggé célirányos kutatást végeztem, és ily módon nem botlottam bele például az adrenalinmirigy és tobozmirigy bizarr történeteibe...
volt olyan rész a filmben, ami a könyvhöz képest nagyobb hangsúlyt kapott, valamint volt olyan is, amit teljesen kihagytak.
a rendező így látta jónak, egészségére. így is egy élvezhető művet tudott összehozni.
aki nem riad vissza a kissé obszcén és esetenként hányingerkeltő, vagy letaglózó dolgoktól, az feltétlenül nézze meg. ha másra nem is, elrettentő példára jó lesz. vagy nem.
Utolsó kommentek