sok szó esett már arról, hogy a suliban milyen szakos osztályba járok. az egyik a kommunikáció, a másik a média. nos, a médiának a pontos megfogalmazása: mozgóképkultúra és médiaismeretek.
ez most azért lényeges, mert abból áll ez utóbbi, hogy filmezni tanulunk, filmtörténetet, valamint a médiajelenségeket.
most jutottunk el oda, hogy egyre többet foglalkozunk azzal, hogyan manipulál a média és mik a tulajdonságai. nagyon hasznos tantárgy egyébként, szerintem kötelezővé kéne tenni mindenkinek.
azt mindenki tudja nagyvonalakban, hogy a médián keresztül manipulálják az embereket. és ez nem puszta paranoia. de aki tudja, hogyan értelmezze és hogyan szelektálja azokat a hatásokat, amik a média felől érik, annak nincs min aggódnia.
képes-e manipulálni a média?
általában e kérdés feltétele következtében mindenki hevesen tiltakozni kezd, hogy őt aztán nem tudja senki sem manipulálni, főleg nem a tévé.
ó, dehogynem.
számos kísérlet bizonyítja, hogy igenis manipulatív ereje van a médiumoknak.
az első ilyen "bizonyítás" az volt, amikor Orson Wells és csapata a rádióban egy hangjátékot adtak elő: "1938. október 30-án Orson Wells és színtársulata, H.G. Wells, Világok Harca című könyvéből készített hangjátékot adta elő a rádióban. A műsor elején a bemondó közölte, hogy csak egy fikcióról van szó, de az emberek ezt nem hallották, és hatalmas pánik tört ki. Mindenki elhitte, hogy szuperintelligens marslakók támadták meg a Földet."
ezután -sokszor észrevétlenül- csináltak hasonló kísérleteket tv-sek és rádiósok, persze nem ilyen kaliberűt. a legutóbb nagy botrányt kiváltó ilyen kísérlet az volt, amikor az orosz tankok betöréséről Grúziába tudosítottak. archív felvételekkel. ott is az elején elmondták, hogy nem valós a dolog, mégis kevesen hallották ezt meg és ennek következtében sokan meghaltak, elkezdték az élelmiszerfelhalmozást, stb.
méghogy nem manipulatív a média...?!
egy újabb példa, ami már átvezetés a média-agresszióhoz, hogy néhány évvel ezelőtt Francia országban csináltak egy kísérletet. az volt a lényege, hogy létrehoztak egy televíziós vetélkedőt, ahol aki nem tudott válaszolni egy kérdésre, áramütést kapott. a sokkolás mértékét egy négy tagú zsűri határozta meg, a kellemetlentől a halálos áramütésig. a zsűri tagjai nem voltak beavatva a vetélkedő kísérleti funkciójába, és a legnagyobb megdöbbenésre egy alkalommal, a négy zsűritagból három megszavazta volna a tudatlan játékosnak a halálos mértékű áramadagot is.
lehetne egy olyan lényegű vitát folytatni, mint hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás, csak itt arról, hogy a média-agresszió volt-e előbb, vagy pedig az erre irányuló társadalmi igények.
sokan hangoztatják, hogy a durva filmek, a videójátékok és hasonlók miatt lesznek agresszívek az emberek. de másik megközelítésből viszont ha megnéz az ember egy híradót, vagy elolvas egy hírújságot, azokban mit lát? brutális gyilkosságok, politikai és társadalmi botrányok, szörnyű állatkínzások, természeti katasztrófák... néha, elvétve van némely híradó végén olyan jellegű hír, hogy az egyik állatkertben kisállatok születtek.
az embereket már nem köti le, nem tartja a televízió előtt, nem olvassák az újságok azon cikkeit, ami nem agresszióról, brutalitásról szól.
éppen ezért kerül a filmekbe is egyre több vér, szex, kendőzetlenül. minél megbotránkoztatóbb egy médiatermék, annál jövedelmezőbb, mert annál nagyobb rá a kereset.
sajnálatos tények ezek, de valósak.
Utolsó kommentek