tegnap elkezdtem írni egy igencsak idegbeteg hangvételű bejegyzést. nagyon ki voltam már készülve estére.
nem mentem koncertre. lényegtelen, hogy miért. több oka is volt.
de azt a bejegyzést töröltem, és most íme, írok egy újat.
most már annyira lebetegedtem, hogy dögrováson vagyok. úgy érzem magam, mint akinek az utolsó kenetért kéne siránkoznia. alapból régen voltam már beteg, hát még ennyire. szerintem ebből tényleg az lesz, hogy holnap el kell mennem a dokihoz.
egyébként pedig hiába, az én életemben most nincs semmi nagy gáz, mégis úgy érzem magam, mint aki szétszakad. :S nincs valahol egy ikertesóm? :S szörnyű érzés ez, főleg a tudattal, hogy nálam elvileg minden okay, legalábbis nincs semmi helyrehozhatatlan, vagy megbeszélhetetlen. :\
most pedig itt egy dal, ami már második napja képes lenyugtatni.
Slash feat Iggy Pop - We're All Gonna Die
Utolsó kommentek