ez egy olyan film, amire aludni kell egyet, miután megnézi az ember, hogy felfogja, mit látott. vagyis talán nem is felfogni, hanem feldolgozni kell. de lehet, hogy erre is csak az én lelkivilágomnak volt szüksége.
engem elsősorban az rázott meg, hogy a film története szerint mennyire nem képesek kezelni az elmebetegséget. és valahol ez a való életben is így van.
a másik megdöbbentő dolog, szintén a narratívával kapcsolatos, mégpedig a vége, az önfeláldozás.
valahol egyet tudok érezni a főszereplő karakterrel, egy meg-nem-értett emberrel, aki tudja magáról, hogy elmebetegségben szenved, és mégis olyan jól kezeli azt. ettől függetlenül persze a betegsége hatására követ el olyan dolgokat, amik helytelennek ítélendők, de mégis tudatában van mindennek.
engem nagyon elgondolkoztatott ez a film, és ha többre nem is képes, legalább amíg a végén hallgatjuk azt a szép, beteg és őszinte dalt, az ember megáll pár percre és számára fontos dologra gondolhat.
végezetül pedig jöjjön az a dal, a végéről:
Gary Jules - Mad World
Utolsó kommentek