♥ mïss J ♥

amikor az ember már olyan idegállapotban van, hogy lazán kisétálna az erkélyről, minden szemrezdülés nélkül, akkor jó, ha vannak, akik meghallgatják, és éreztetik, hogy az ember mellett állnak. nah azért nem az erkélyen, hanem egyáltalán nem engedik oda.
én immár két hete totál padlón vagyok, és ennek a pozitív vonzata, hogy amikor már azt hinném, hogy pépesebb már nem lehet a szívem, akkor jönnek olyan emberek, akik összekotorják, újraépítik, és gyógyítgatják azt.
ráadásul ezek a földi angyalok mindig a legváratlanabb időben bukkannak fel, amikor az ember már reménytelennek ítéli a helyzetét.
már jó ideje nem beszéltem Esztivel, és akkor ma találkoztunk, majd most este rákérdezett a sorok között olvasható dolgokra, és itt volt nekem. hasonlót mondhatok el Nóriról, akivel noha egész nap baromkodunk, amikor a legnagyobb szükségem van rá, meghallgat, és neki is kiönthetem a szívem.
tudjátok, az ilyen helyzetek és az ilyen emberek tartanak életben.