egyszer már írtam erről a témáról, itt.
most azonban úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy megint írjak.

még pedig azért gondolom így, mert ahogy nézelődtem a neten, találtam egy érdekes cikket, ezt. tudományos, orvosi szempontból vizsgálja az öngyilkossági hajlamot.
ahogy elolvastam, megdöbbentett, hogy mennyi mindenben magamra ismertem.

a cikk ír a depresszióról, ami manapság már nem elég hiteles előjele a befejezett öngyilkosságnak. ez megvolt.
aztán szó van arról, hogy ha valaki gyerekkorában fizikai bántalmazás elszenvedője volt, szintén megnő az esélye arra, hogy öngyilkossá váljon. ez is megvolt.
továbbá írják, hogy a későbbi öngyilkosok között nagyon sokan előtte fizikai fájdalmat okoztak maguknak. és ez is megvolt.

a cikk alapján én egy teljesen tipikus öngyilkos hajlamú egyén vagyok. ^^
de jó nekem, mi? :D

hmmm...
nem tudom, mit kéne még írnom. egyszerűen csak eszembe jutott, hogy ezt megírjam, mert felkeltette az érdeklődésemet a cikk.

azt mondjuk még leírhatom, hogy jelen helyzetemben nem akarok meghalni.
ez érdekes, mert egyre több ellenséget szerzek magamnak, de közben egyre kevésbé akarok meghalni. mert van, ami fontos.