szeretnék aludni, de nem tudok.
amúgy ki van rám írva, hogy lelkiszemetes? vagy az, hogy lelkisegélyszolgálat?
én, hülye, mindig mindenkit meghallgatok és megpróbálok segíteni, de az utóbbi időben egyre kevésbé tudok. egyre kegyetlenebb dolgokkal találkozom olyan embereknél, akiket szeretek. és nem tudok rajtuk segíteni. pedig annyira szeretnék! szinte belebetegszem, hogy nem tudok segíteni. csak annyit tudok tenni, hogy meghallgatom őket, néha próbálok okosakat kérdezni, vagy mondani, de segíteni nem tudok. nem azért, mert nem akarom, hanem mert képtelen vagyok mindenki más problémáját megoldani, mikor az enyémmel nem is foglalkozom. tényleg, akkor az én problémámmal ki foglalkozik? hát senki.
úgy szeretnék beszélgetni. de nem kérek a képmutatókból, akik megkérdezik, hogy mi van veled, aztán mikor mondok valamit, rögtön magukról beszélnek. mert akkor kezdődik előről az ördögi kör, mert én elkezdem meghallgatni őket...
de nekem is kéne már valaki, aki meghallgat, vagy legalább hallgat velem. de ez elég nehéz úgy, hogy az ember egyedül ücsörög itthon és soha senki nem keresi. :\
bizonyára fáradt vagyok, következőnek összehozok egy vidámabb bejegyzést. ;) most meg még beszélgetek kicsit msnen, aztán megyek megpróbálok aludni. :\ :)
ps.: jó, akkor írok valami szívmelengetőt is. ami végülis kapcsolódik valahol az eddig leírtakhoz. szóval annyira örülök, hogy végre rászánta magát valaki és beszélt velem és elmondott olyan dolgokat amik mostanában bántják őt. mint ahogy írtam, segíteni nem tudok, de meghallgatom szívesen. szörnyű dolgok ezek és még szörnyűbb, ha az embernek egyedül kell vele szembenéznie. szeretlek! *TrrSstrz* <3
Utolsó kommentek