én mondom, skizoid állapotban vagyok! de ezzel a ténnyel nem vagyok egyedüli élőlény. :D
nade, kezdem az elején, aztán majd kiderül, miért is vagyok skizoid.
sajnos odáig fajultam, hogy olyan problémákkal foglalkozom, amikkel nem is lenne érdemes. eleinte még a valós, lényeges problémákkal foglalkoztam, amiket kezeltem ugyan, de megszűntetni nem tudtam. erre most meg ott tartok, hogy azokat a problémákat már figyelembe se veszem, hanem mindig csinálom magamnak a balhét és azon csámcsogok. szánalmas. mi több, teljesen értelmetlen. idiótaság. ahelyett, hogy az igazi problémákat próbálnám megoldani, mint mondjuk a múltamon való túllépés, inkább unalmamban több, barom problémát gyártok magamnak. azért, mert a múltat eltemetem magamban és nem foglalkozok vele, az nem szűnik meg, nem vagyok rajta túl, hanem csak nem foglalkozom vele. és ez helytelen, én is jól tudom. de mégsem vagyok képes azzal foglalkozni, mert akkor szembe kéne néznem olyan dolgokkal, amiktől rettegek. erről a múltos dologról csak néhány ember tud mindent. Eszti, mert szinte előtte zajlott, Gabó, mert neki igyekeztem mindent elmondani, amire képes voltam, valamint a sokadik agykurkászom, aki az idei nyaramon ki fog bukni, de ez még a jövő zenéje, meg másik téma...
totál elmebetegnek érzem magam. nem vagyok képes feldolgozni a múltban történteket, helyette csinálom magamnak a problémákat, amik aztán a világ leggagyibb problémái, én mégis bolhából csinálok elefántot.
továbbá van egy a múltban rámkényszerített és rámragadt tulajdonságom, ami baszottul idegesít, mégsem tudom abbahagyni. de végülis nem is egy ilyen van, ha belegondolok. megfelelési kényszer, feltűnési viszketegség... csak hogy a legrosszabbakat említsem. és ezek simán újabb okok, hogy rühelljem magam és akkor már megint oda fogok így jutni, ahol két éve voltam. grrr!!! az pedig nem jó, de már annyira rühellem az egészet! a világot, az embereket, de legfőképpen magamat. vagyis azt, akivé tettek azok, akiknek egykor mindent megtettem...
no és igen, itt jön a skizoid állapot a képbe, mert egyik részem a múlton rágódik, de mégsem képes leszámolni vele, másik részem pedig problémázik a jelenben lévő szarságokon, amiket kurvára nem kéne, mert nincs értelme és le kéne szarni, mert ők a szar alakok, ha egyszer ilyenek.
hát, ez most egy elmebeteg írására hasonlít... :\
és akkor még nem is olvastátok azt a naplómat, amit a 2009-es évvel kezdtem írni és kb négy-öt hónapig írtam. :D
volt, akik olvasták azt a naplót, és hát Eszti pl ijesztőnek tartotta. :D
igazából most csak az a problémám, hogy régen, fiatalabb koromban szerettem, sőt igényeltem, hogy egyedül legyek. most meg már nem bírom ki, ha egyedül vagyok, mindig kell, hogy szóljon hozzám valaki, vagy csak hallgasson velem, mert a saját gondolataimba beleőrülök.
na, most, hogy ezt így kiírtam magamból, ami mások számára nem biztos, hogy érthető, de nekem jól esett így átgondolnom, úgy döntöttem, megpróbálok nem foglalkozni a hülye emberekkel, bár néha nagyon kényszerem van. mert nem tudom elhinni, hogy tényleg ilyen gyökerek, mint ahogy mutatják magukat. azt tudom, hogy néhányan igenis, ilyen gyökerek és már reménytelenek, de van néhány ember, aki szerintem még nem ilyen elveszett. de már velük sem tudok mit kezdeni. le kéne szarni az ilyeneket. Moszinak van igaza! éjjel beszélgettünk és azt tanácsolta, hogy egy időre hagyjak fel ezzel az idegőrlő, pletykafészek társasággal, meg minden ilyesmivel és inkább csak néhány emberre korlátozzam magam, hogy legyen időm összeszedni a gondolataimat.
Moszi, ha odafigyel az emberre -ami tőle ritka-, akkor nagyon jó barát tud lenni. amúgy meg szerintem nálunk viszont is ez érvényes. :D a továbbiakban pedig életbe lép a mi fura, monológos, egymás mellett elbeszélős viszonyunk. ;Đ
tehát summa:
egy időre búcsút veszek azoktól az emberektől, akikkel tényleg nem is tudom, miért lógok, mert nem a barátaim, még csak nem is haverok, kb csak ismerősök. meg amúgy is, a többségük reménytelen, elveszett, akit meg még menthetőnek gondolok, az nem óhajt megmentődni, mert nincs rá szüksége. vagy leglábbis ezt gondolja. ez is érdekes dolog azért. én nem szeretnék senkit megváltoztatni, akik ismernek, tudják, hogy mindenkit olyannak fogadok el, amilyen, és képes vagyok úgy szeretni az embereket, amilyenek. de szerintem érdemes lenne, csak meglátniuk ezeknek a kevésbé elveszetteknek, hogy nem csak abból áll az élet, ahogy ők élik. oké, éljenek úgy, csinálják, amit csinálnak, ez nem az én dolgom. de két-, vagy akár többféle dolgot nem lehet párhuzamosan csinálni? debizony, lehetne. csak meg kéne próbálni. szóval, azért még bye egy időre legalábbis nektek, hiányozni fogtok, ezt nem tudom miért, de én nem azt látom bennetek, aminek mutatni akarjátok magatokat.
és akkor most csak néhány ember társaságát keresem, ezzel pedig bizonyos fokig magányra ítélem magam, aminek okozatául, talán most sikerül leszámolni a múlttal.
ennyi! :)
most pedig fogom magam, és nekiállok tovább írni Gabónak a dalt. :D addig sem foglalkozok értelmetlen dolgokkal. XD
Utolsó kommentek