nem rég értem haza.
hát, elég fura napom volt. összességében inkább jó, mint rossz.
a suliban odafigyelek az órákon, már, amikor fel bírom fogni az unalmas szövegeléseket.
a magyartanárnő olyan nagyon unalmas, hogy az durva! már mondták régebben is, hogy nagyon untató, de most meg is tapasztaltam. -.-" és holnap első két órám vele lesz. :S
meg aztán töritanárnak is azt kaptam, akivel tavaly balhéztam. meg ugye volt osztályfőnököm is megmutatta, hogy egész éves szivatásra számíthatok (vele is balhéztam, de nagyobbat), az osztályfőnök helyettesem és biosztanárom meg amúgy az a tanárnő, akivel szintén balhéztam, de attól még becsülöm és tisztelem. :\ :)
reggel potyára mentem be fél nyolcra, mert ugyan Bogyó ott volt, de Eszti negyed órát késett, Szájmi és Szilvi meg ugye el sem jöttek. de azért a két huszonöt perces szünetben megbeszéléseket tartottunk. de akkor meg csak a helyzet felvázolásával végeztünk. szóval problémákat még meg sem beszéltük igazán. de azért most elhatároztam néhány dolgot, mert beszélgettem erről anyával is. döntéseket hoztam és megállapítottuk, hogy nem tesz jót nekem, hogy állandó jelleggel csalódok emberekben, vagy félreismerem őket. =(
órák után fél óra az agykurkásznál, felvázoltam neki a helyzetet, de csak a sulis és melós részét, magánéletre még nem is jutott idő. xD már így is mondta, hogy látja, lesz miről beszélnünk, bőven. XD
utána Westendben találkoztam anyával, lejártuk a lábunkat, leszakadt a vállam a nehéz táskától, de kaptam anyától egy lila válltáskát, ami nagyon tetszik! ^^
nagyjából ennyi. most még ücsörgök itt a gépnél, megírom a leckét angolból (németből nem tudom, mert még mindig nincs könyvem), aztán vacsi, fürcsi és még egy kicsit géphez ülök. aztán alszok, mert amióta elkezdődött a suli, elég mozgalmas lett az élet és elfáradok.
holnap csak öt órám lesz, utána haza, gyógytornára, haza és annyi. biztos majd leckét írok, mert minden bizonnyal lesz. :\
most épp úgy vagyok, hogy hiányzik a társaság. senki sem megfelelő nekem némi társalgásra, akik nagyjából körülöttem vannak. mármint beszélgetnék én, csak néhányukban csalódok, néhánytól eltávolodok... :S *.*7
21:25
nos, bejelenthetem, hogy ennyi. mármint feladom. mindent. de most konkrétan az újságot. este sokat beszélgettem Szájmival és arra jutottunk, hogy ez így nem fog működni, mert nekem volt egy elképzelésem, mikor az egészet kitaláltam, viszont neki is szilárd elképzelése volt, hogy hogyan kéne ennek kinéznie és a kettő nem egyezett. Szilvi folyton pesszimistáskodott, Eszti és Bogyó pedig megcsinálták, amiket kértem tőlük, de úgy az egészbe nem szóltak bele semmit. ennek meg így nincs értelme.
közben viszont levontam néhány következtetést.
elsősorban, hogy nem tudom leküzdeni a naivitásom és az emberekbe fektetett -néha megalapozatlan- bizalmamat és mindig ezzel esek nagyon, de nagyon pofára.
másodsorban, hogy semmire sem vagyok jó, mert semmire nem vagyok képes, semmit nem tudok megcsinálni, befejezni, véghezvinni.
harmadsorban nem tudom elfogadni, hogy teljesen egyedül vagyok és csak magamra számíthatok és csak magamban bízhatok -vagy még magamban sem- az egész világon, és ezért sok hátrányom van.
hát, sajnálom, hogy mostanság csak ilyen depresszív bejegyzések születnek, hiába próbálok némi pozitívumot is meglátni a dolgokban és észrevenni, értékelni az apró örömöket, azért túlnyomó többségben vannak a rossz dolgok. mondanám, hogy igyekszek ezen változtatni, de ez nem így működik. hiába akarok jót és nem akarok rosszat, nem feltétlenül én döntöm el, hogy mik történjenek az életben.
teljesen egyedül érzem magam, hiába kommunikálok nagyon sok emberrel és hiába látnak vidámnak az emberek, nem vagyok jól.
már meséltem erről a dologról, hogy megtanultam leplezni az érzelmeimet, ha kell. nos, ez általában jó és hasznos dolog, de van amikor nem. és van olyan, hogy nem leplezek semmit és teljesen megnyílok, de akkor meg már nem lehet tudni, hogy éppen eljátszom az érzelmeket, vagy úgy érzek tényleg. ez egy rossz oldala a dolognak, de be kell látnotok, sokszor hasznos, tényleg. ha nem tanultam volna meg, már azt se tudom, hol lennék. sehol.
hát, ennyi lenne most. szar az élet. de igenis, meglátom benne a szépet is! csakazért is sztíl ájm gled! :)
végezetül pedig legyen itt egy weboldal, amit most találtam és még nem sikerült végignézegetnem, de így elsőre érdekesnek tűnik. olvasgassátok kedvetekre! :)
Utolsó kommentek