kiolvastam.
valójában már olyan délután, fél egy körül kiolvastam, de csak most szedtem össze magam annyira, hogy írjak is róla.
engem személy szerint iszonyúan megrázott. az egész könyv, de a végén lévő nem várt fordulat is. nem akarom lelőni a poént, de azért hogy éreztessem, mennyire sok(k) hatással volt rám, elmesélem, mi is történt, amikor befejeztem...
az utolsó órám ének volt, de a tanár mondta, hogy még negyed órára el kell mennie, mert valami felvételt csináltak holnapra, az iskolai stúdióban. gondoltam kihasználom az alkalmat és mivel már nem sok volt a könyvből, kiolvasom. így is tettem, aztán összecsuktam a könyvet, leraktam magam elé és elkezdtem sírni. gyorsan kimentem a teremből a folyosóra és csak sírtam, sírtam... amíg vissza nem jött a tanár. akkor megkértem, hogy had mehessek ki a mosdóba. kimentem és ott is sírtam, aztán mikor abba tudtam hagyni, letöröltem a lesírt sminket, kissé összeszedtem magam és visszamentem a terembe. eléggé furcsán néztek a többiek, de csak Nóri kérdezett rá, hogy mi a baj. nem mondtam el neki. hosszú, úgysem értené meg, nem is érdekli igazán csak udvariasságból kérdezte. mint ahogy, ez mindenkire vonatkozik.
azóta minden pillanatban sírógörcsöm van. hazafelé a suliból be kellett mennem láncot venni, a piacra és a boltba is. hát, baszottul nem volt egyszerű visszatartani a sírást. de nem tehetem meg, hogy mások előtt sírjak. azzal csak azt mutatom, hogy gyenge vagyok.
nos, a lényeg, hogy ezek után olvassa el a könyvet, aki meri!
Utolsó kommentek