na azért nem papolás jön a felelősségről és annak vállalásáról, csak egy kis elmélkedés... :)
pont az elmúlt hetekben beszéltem a pszichológusommal erről. mondjuk akkor annak kapcsán, hogy nem szabad minden múlt béli rossz dologért magamat felelőssé tennem, hanem fogadjam el, hogy másoknak is elég nagy része volt abban, ami velem történt.
aztán később egyszer arról is beszéltünk, szintén a felelősségvállalás kapcsán, hogy tudnom kell, hogy nekem miért kell vállalnom a felelősséget, és mi másé.
gondolkoztam.
az utóbbi fél-egy évben már néha napján felmerült bennem, hogy jobban oda kéne figyelnem két dologra. és ez most úgy tűnik, egyre sürgetőbb. de annyira nincs kedvem másoknak megfelelni. :S
az egyik, hogy ide, a blogba mit írok le, a másik pedig az, hogy hogyan viselkedek, hogyan élek.
és ez is valahol felelősség. vagyis már azzá vált. mert ha ide olyasmit írok le, vagy úgy viselkedek, hogy abból másnak baja lehet, akkor már én hiába vagyok úgy, hogy leszarom, mit gondolnak, én így szeretek élni. mert mást kínos helyzetbe hozhatok, árthatok neki.
amúgy végülis a két dolog szinte egyként is értelmezhető, mert ahogy élek és viselkedek, kb azt írom le ide is.
szóval ez most így egy nagy dilemma. mert legszívesebben teljesen őszintén leírnám ide, hogy mi történik velem, mit gondolok, mit látok/tapasztalok. de ezzel viszont magamnak is árthatnék. mert én hiába úgy állok hozzá mindenhez, hogy ha nekem van egy véleményem, másnak lehet a szöges ellentétje, a legtöbben megharagszanak, ha azt látják, hogy valaki olyasmit gondol, ami szerinte nem úgy van.
mondjuk még az se érdekelne, ha megharagszanak, csak úgy érezném, hogy ok nélkül. :\
meg aztán tényleg!
én szeretek úgy élni, ahogy élek! vagyis többnyire azt csinálni, amit akarok, folyton agyalni hülyeségeken, olyan emebreket szeretni, akiket én akarok, annyit bulizni, olyan roncsra inni magam, amennyire jólesik (vagy nem esik jól, de akkor épp az van), stb...
szeretem azt is, hogy mások megbotránkoznak rajtam, mert annyira szűklátókörűek. ilyenkor én nézem őket hülyének. és még ez is jól esik néha.
és egyébként is, miért ne csinálhatnék azt, amit akarok?
(állítólag már így is azt csinálom...)
és ez mind szép és jó, de itt jön az, hogy tekintettel kell lennem másokra... :\ sajnos, vagy nem sajnos, ez van.
kéne valami kompromisszumos megoldás...
igyekezni fogok valami köztes utat járni.
hű, de hosszan írtam a sok faszságomat... o.O XD
akkor azt hiszem abban megegyezhetek a többi énemmel, hogy amellett, hogy azt teszem, amit jónak látok, igyekezni fogok nem bajba sodorni másokat. :)
Utolsó kommentek