reggel visszamentem a dokihoz. azt mondta, ha keddig nem javul az állapotom, elküld tüdőröntgenre, meg vérvételre, meg tudomén még hova. hát, az nagyszerű lesz, ha most meg annyit hiányzok, hogy esélyem sem lesz javítani a suliban.
néhány napig idegbeteg voltam, szabályosan rohamaim voltak, de szerencsére én inkább ön-, mint közveszélyes fajta vagyok. így csak magamban tettem kárt, de másokban és tárgyakban nem. azt hiszem, most már e tekintetben jobban vagyok, viszont ez a kizökkenés, állapotváltozást idézett elő nálam. nem tudom, hogy ez pozitív, vagy negatív dolog, de lényegében most az van, hogy újfent bizalmatlanabb és érdektelenebb lettem.
azt hiszem, most egy várakozó szakaszhoz érkeztem. muszáj beszélnem a pszichológusommal, de sajnos a betegségem miatt az eheti alkalom elmaradt és legközelebb csak jövő kedden találkozunk. van egy gyanúm, amit eddig csak anyának mondtam, de ő is azt javasolta, hogy vessem fel a pszichológusnak. így aztán most valóban várakozok.
és hogy miért nem beszélek senkinek erről az elméletemről?
egyszerű: mindenki hülyének nézne. mivel nekem is vannak kétségeim, és ez tényleg csak egy elmélet -mivel próbálok rájönni, hogy mi bajom van-, azt hiszem, mindenki kiröhögne. pedig elméletben igenis lehetséges, hogy igazam van. de nem vagyok orvos, magamat nem diagnosztizálhatom.
annyi az én bajom, hogy minden áron szeretnék rájönni arra, hogy mi történik velem. hogy mi történt, mi a következménye, és annak mi lehet a következménye. persze, lehet, hogy csak menekülök. arra is gondoltam már, hogy nem lehet komoly bajopm, ha elég épelméjű vagyok ahhoz, hogy magamat analizáljam. viszont akkor ahhoz is elég épelméjűnek kell lennem, hogy felmérjem, csak menekülök, vagy valóban bajom van. teljesen racionálisan át tudom gondolni az összes lehetőséget, utána tudok nézni majdnem bárminek, így aztán elég valószínű, hogy igazam van. csak attól félek, a pszichológusom is le fog baszni, hogy miért képzelem magam pszichoanalítikusnak. pedig nem így van, ezt tudom, hogy erre allergiás.
valójában véletlenül, teljesen más kutatás közben bukkantam erre a lehetséges megoldásra. majd meglátjuk, mi lesz.
mivel holnap elutazik az egész család, terveim között szerepel, hogy holnap elmegyek a Dust n Bones koncertre, a Wigwamba. de mindenesetre péntek éjjel és szombat hajnalban bulizni fogok. ha kell, egyedül. csak vissza kéne szereznem a pénzemet Atitól. -.-" ugyanis anélkül igen nehézkesen fogok egyáltalán megélni is.
de majd sütök sütit. ezt most már elhatároztam. ^^
csak attól rettegek, hogy én napokig egyedül legyek itthon. így is majdnem megkattantam, hát még ha teljesen egyedül leszek...!
Utolsó kommentek