♥ mïss J ♥

ma, napközben végre egy picit úgy éreztem, hogy életben vagyok. ^^

úgy általában sorozatok nézésével töltöm tengernyi időmet. végignéztem az Így Jártam Anyátokkalból az összes leadott részt, most várok, hogy a CBS folytassa ősztől. ezen kívül holnap kezdem a Gyilkos Elmék ötödik évadát, várok a Mentalista második évadára, és elkezdtem az Agymenőket, aminek az első évadával végeztem eddig. ^^
valahogy rákattantam a sorozatokra most. :D

ma én főztem az ebédet, abból a receptből, amit én kerestem a neten. :D és fincsi lett! o.O Máté még vacsorára is azt ette, és ő aztán nem egy kötörfalazós típus, főleg nem velem. :D
ennek apropójából támadt is egy ötletünk anyával (mert ő segített picit, mivel az új konyhában még kevéssé ismerem ki magam ^^"), de ezt előbb megvalósítom és csak utána tudatom. :)

aztán van még valami. már két hónapja azon vagyok, hogy kitaláljam, mi lesz velem szeptembertől. az első ötletemet leszavazták, de néhány elemét még nem dobtam el végleg. és most végre jött egy újabb ötletem, amit nagy nehezen sikerült elmondanom anyának is, és támogatott. *.* azt mondta, segít, hogy összejöjjön és igénybeveszi a kapcsolatait értem. ^^ én meg majd a magaméit. xD

ezektől most sokkal jobban érzem magam. jó érzés, hogy végre vannak céljaim, vagy legalább terveim.

viszont sok rossz dolog is van, amikre sajnos mindig este jut idő gondolkodni, amikor már fáradt is vagyok. :S
egyre jobban érik, hogy nagytakarítást tartsak az életemben. és nem tudom, eldönteni egyesekről, hogy maradjanak, vagy menjenek. az az én bajom, hogy mindenkit kedvelek, mindenkiben meglátom a jót, még ha nekem árt is az illető. vannak, akikkel az utóbbi időben romlott meg a viszony, vannak, akikkel most találtunk újra egymásra. szívem szerint mindenkivel jóban lennék a világon. :\

hát, ez nehéz. és a kétféle érzést összeegyeztetni még nehezebb, egy lelken belül.
ráadásul új információkra és felfedezésekre tettem szert. pszichológiai téren. többet inkább nem írok, mert hosszú, bonyolult, és kevesekre tartozik a nagy része.

szóval most igyekszem helytállni. nem tudok semmit, bizonytalan vagyok mindenben, de remélem nagyon, hogy ez az új tervem az őszről összejön. attól nagyon boldog lennék, hiába lenne nagyon nehéz. ja és erről legalább anyán kívül senki sem tud. :P

ma rengeteg Így Jártam Anyátokkal részt megnéztem. imádom. már az ötödik évad tizennyolcadik epizódjánál tartok. ^^
Anna meg én beszélgettünk ma csomó dologról, és közben szóbakerült az is, hogy milyen durva, amikor az ember néz egy sorozatot vagy egy filmet és van egy olyan jelenet, ami a saját életére emlékezteti. nah, én ma találtam egy ilyet. durva volt.

furcsa, de létezik olyan ember, aki csodál, és létezik olyan, aki bölcsnek tart. az ilyenek sokat jelentenek nekem, ráadásul ezek olyan emberek, akikkel nem is vagyok a legszorosabb kapcsolatban.
ellenben vannak -elég sokan-, akik minden módon és pofátlanul kihasználnak.

valahogy sosem fogom megérteni az embereket. nincsen rájuk általános szabály. kicsit sem. az addig érthető, hogy nincs két egyforma ember, de ha már egy fajból származnak, azt lehetne feltételezni, hogy vannak hasonlóságok, mint a többi állatfaj képviselőinél. de nem.

"vannak napok, amikor reggeli előtt hat képtelenség is az eszembe jut."

furcsa a világ. amikor jót szeretnék cselekedni, akkor is rosszul sül el. valami jót akartam, le lettem cseszve. kedves akartam lenni, szét lettem oltva.
hogyan működik ez? és akkor ne dilizzek be.

az jutott eszembe, hogy talán el kéne utaznom nagyanyámhoz vidékre. most. és soha nem jönni vissza. komolyan.
megtehetném, hogy vele éljek. annyit a suliról, annyit minden másról, csak házimunka, ház körüli munka, és legalább vigyáznék is mamára. igaz, hogy se tv, se net, de valamit, valamiért. szerintem működne.
létezik olyan, hogy belefáradni a reménytelenségbe? hát nekem azt hiszem, sikerült.
legszívesebben most fognám magam és elutaznék. semmi sem érdekelne, mindent itthagynék.

most elmegyek sétálni. talán jót tesz.

este, olyan negyed kettő körül lefeküdtem aludni, és úgy aludtam, mint akit fejbe vágtak. o.O
arra ébredtem olyan egy körül, hogy Era küldött egy smst. beszéltem vele, ettem, magamhoz tértem, kiporszívóztam, fürcsiztem, aztán átmentem hozzá. kiültünk a teraszra, iszogattunk és beszélgettünk. ^^
viszont Baba, a kutyájuk, vérengző. :S mondjuk ilyen fajta. :\ eleinte morgott is rám, de aztán már csak szugerált, és már hajlandó volt megszaglászni is. :\ :D
most, nemrég értem haza.

őszintén, nagyon jól esett ez a kis beszélgetés. :)
Era az az ember, akivel tényleg kb bármiről el lehet beszélgetni. :D háziállatokról, bulikról, időjárásról, mindenről. :D
és nekem meg most erre volt szükségem. hogy valakivel, aki nem tud az agonizálásomról, az élet dolgairól, hétköznapi dolgokról beszélgessek. :)

most éppen furcsa mód, Zsoltival beszélek facebookon. nagyon régen beszéltem már vele így, hogy nem csak e-mailben, néhány szót. :\
ráadásul neki is rögtön nyavajgok. :S borzasztó vagyok... -.-" :S

holnap reggel aránylag korán fel fogok kelni majd, és palacsintát sütök. ^^ most már nagyjából kész az új konyha, még egy-két holmit vissza kell pakolni, de van új tűzhely, ami jó is, szóval most felavatom. :D :P

ma kora délután találkoztam Erával, dumáltunk, aztán haza jöttem.
utána, késő délután találkoztam Nórival, Zizzyvel és egy másik csajjal az osztályból, Anettal. bakker, tényleg jó volt végre egy kicsit szocializálódni, annyira elszoktam én már ettől. hazafelé egész jól éreztem magam, ahogyan már régen nem.
viszont, haza értem, vacsiztam -addig még mindig jól voltam-, majd beszéltem Schneidivel, amitől megint visszazuhantam.

közben pedig folyton szembesülök egy ijesztő dologgal. nekem fel sem tűnik, hogy mennyire nem vagyok az az ember, aki két hónappal ezelőtt voltam. van, aki megmondja a szemembe, hogy nagyon más vagyok, van amikor pedig csak egy-egy helyzet kapcsán veszem észre, hogy ha van egy jobb pillanatom, rögtön mennyire másképp állnak hozzám az emberek. addig pedig alig mernek hozzám szólni.

a fenébe is, annyira szívesen beszélgetnék valakivel! de az egyik kiszámíthatatlan, a másik okoskodó, a harmadik már túl sokat kapott a szenvedéseimből, stb.

hamarosan sikerül meggyőznöm magam, arról, hogy a halál kellemes dolog.
van erről egy elképzelésem. arról, hogy milyen az erőszakos halál és a halál utáni lét érzése.
csak ezt kell elmagyaráznom magamnak. utána minden jó lesz.

a következő dal...
régen megszerettem, most is szeretem, bár újabban rossz érzéseket kelt, ám még mindig szívesen meghallgatom, ha el tudok vonatkoztatni.
valamint most aktuálisnak érzem.
és az elég erőteljes jelentéssel bír, hogy pont ezt rakom ide.

Dr. Melancholia - All Alone