♥ mïss J ♥

vagy valami olyasmi.

nos, először is jó estét, vagy mifélét. kezdem az elején.
péntek reggel, mire felkeltem, már mindenki lelépett itthonról, így aztán én főzöcskéztem, olvastam, zenét hallgattam, aztán elmentem fürdeni, aztán ki Schneidi elé, aztán haza jöttünk, aztán indultunk a Móriczra. ott találkoztunk Annával, aki hozta még három ismerősét, aztán Wigwam előtt csatlakoztunk még Nóriékhoz, akik szintén nagyobb társasággal voltak, és úgy mentünk be.
az Alcoholika kezdett. nos, én nem hallgatok Metallica-t, ez meg egy nagy szar volt, de túléltük. utána végre jött a Dust n Bones, és mivel most ünnepelték a 6. szülinapjukat, így vagy kétszer annyit játszottak, mint szoktak. sőt, most Slash albumáról is játszottak. *.*
bakker, van a Don't Cry című dal, amin mindig elsírom magam, ha koncerten hallom. de tényleg mindig, nem tehetek róla, ez valami pavlovi reflex. :S mindig a koncertek két harmadánál szokták játszani, de most az ötödik, vagy hányadik volt a sorban, lényeg, hogy az elején játszották. hát, mikor meghallottam az első gitárdallamokat, már rögtön sírógörcsöm támadt, és ha ez még nem lett volna elég, Torkos lejött a színpadról, odajött, átkarolt, és ott énekelt. bazz, azt hittem, ráborulok és elkezdek zokogni. :S de szerencsére néhány sor után visszament a színpadra, én meg Nóri vállán sírtam. :\
koncert után többiek mentek tovább bulizni, mi meg a Blahán összeszedtük Bernit és Rolandot, majd jöttünk hozzám, Schneidi cuccaiért. ők haza mentek, vagy tudom is én hová, én meg most itt ücsörgök a gép előtt.

amint ezt az írást befejeztem, olvasni fogok.
ugyan egy éve már elolvastam az Alkonyat mind az öt részét, de most kedvem támadt újra elolvasni, szóval most ezt olvasom. még csak az első rész, egy harmadánál tartok. akárki, akármit mond, könyvben nem olyan gáz, mint filmen. az a baj, hogy filmen ezt nem lehetett normálisan megjeleníteni. tök ugyanaz a szituáció, mint a Gyűrűk Ura trilógiával... :\

nah megyek olvasni. jó éjszakát!

íme, a remekmű! xD
nos, elöljáróban csak annyit, hogy tisztában vagyok vele, hogy egyikünk sem kap ezért semmiféle Oscar-díjat, házi feladat volt, és a kép remegéséért az operatőrök a felelősek. :P

reggel visszamentem a dokihoz. azt mondta, ha keddig nem javul az állapotom, elküld tüdőröntgenre, meg vérvételre, meg tudomén még hova. hát, az nagyszerű lesz, ha most meg annyit hiányzok, hogy esélyem sem lesz javítani a suliban.

néhány napig idegbeteg voltam, szabályosan rohamaim voltak, de szerencsére én inkább ön-, mint közveszélyes fajta vagyok. így csak magamban tettem kárt, de másokban és tárgyakban nem. azt hiszem, most már e tekintetben jobban vagyok, viszont ez a kizökkenés, állapotváltozást idézett elő nálam. nem tudom, hogy ez pozitív, vagy negatív dolog, de lényegében most az van, hogy újfent bizalmatlanabb és érdektelenebb lettem.
azt hiszem, most egy várakozó szakaszhoz érkeztem. muszáj beszélnem a pszichológusommal, de sajnos a betegségem miatt az eheti alkalom elmaradt és legközelebb csak jövő kedden találkozunk. van egy gyanúm, amit eddig csak anyának mondtam, de ő is azt javasolta, hogy vessem fel a pszichológusnak. így aztán most valóban várakozok.
és hogy miért nem beszélek senkinek erről az elméletemről?
egyszerű: mindenki hülyének nézne. mivel nekem is vannak kétségeim, és ez tényleg csak egy elmélet -mivel próbálok rájönni, hogy mi bajom van-, azt hiszem, mindenki kiröhögne. pedig elméletben igenis lehetséges, hogy igazam van. de nem vagyok orvos, magamat nem diagnosztizálhatom.
annyi az én bajom, hogy minden áron szeretnék rájönni arra, hogy mi történik velem. hogy mi történt, mi a következménye, és annak mi lehet a következménye. persze, lehet, hogy csak menekülök. arra is gondoltam már, hogy nem lehet komoly bajopm, ha elég épelméjű vagyok ahhoz, hogy magamat analizáljam. viszont akkor ahhoz is elég épelméjűnek kell lennem, hogy felmérjem, csak menekülök, vagy valóban bajom van. teljesen racionálisan át tudom gondolni az összes lehetőséget, utána tudok nézni majdnem bárminek, így aztán elég valószínű, hogy igazam van. csak attól félek, a pszichológusom is le fog baszni, hogy miért képzelem magam pszichoanalítikusnak. pedig nem így van, ezt tudom, hogy erre allergiás.
valójában véletlenül, teljesen más kutatás közben bukkantam erre a lehetséges megoldásra. majd meglátjuk, mi lesz.

mivel holnap elutazik az egész család, terveim között szerepel, hogy holnap elmegyek a Dust n Bones koncertre, a Wigwamba. de mindenesetre péntek éjjel és szombat hajnalban bulizni fogok. ha kell, egyedül. csak vissza kéne szereznem a pénzemet Atitól. -.-" ugyanis anélkül igen nehézkesen fogok egyáltalán megélni is.
de majd sütök sütit. ezt most már elhatároztam. ^^
csak attól rettegek, hogy én napokig egyedül legyek itthon. így is majdnem megkattantam, hát még ha teljesen egyedül leszek...!

az imént rajzoltam egy képet. ismételten nem valami nagy szám, de ezesetben az érzéseimet rajzoltam le. kicsit túl egyszerű és lényegretörő, de most ennyi tellett.

most pedig megyek, és foglalkozom a pszichopatákkal, szociopatákkal, és egyéb nyalánkságokkal... :S kommunikáció előadásom. :\

22:19

hát, nem tudtam nem rajzolni még egyet. muszáj volt, vagy felrobbantam volna. kicsit emo, vagy mi, de most el van borulva az agyam.

egész hétre itthon maradok, mivel baromira dögrováson vagyok. most már nem csak fizikailag, de lelkileg is egyre jobban.
már majd' egy éve nem éreztem ezt a fajta szorongást, fájdalmat, aggódást. lehetséges, hogy túlreagálom, de ha az ember egyik legjobb barátja rosszul van, az a saját lelkivilágára is hatással van. nem tudom, mi lesz. úgy érzem magam, mint a kisgyerek, akivel most közölték, hogy nem létezik a Mikulás. de komolyan. itt bőgök...
tudom, ezzel sem érek el semmit. és attól félek, önzőnek tűnök. lehet, hogy valahol az is vagyok. de az is önzőség, ha valaki magához édesget egy kóborkutyát, eteti, neveli, aztán egyszer csak otthagyja. lehet, hogy csak egy kutya vagyok, de a kutyáknak is van lelkivilága.
viszont hibáztatni sem szeretnék senkit. ha az lenne, amit én szeretnék, akkor a másiknak lenne rossz, még ha nekem jobb is lenne. ha pedig az történne, amit a másik szeretne, akkor az én szívem szakadna meg, de a másiknak jobb lenne. ebből nem lehet veszteségek nélkül kiszállni.
fogalmam nincs, mi lesz ebből. talán félig feleslegesen aggódom. de egy alapaggodalom mindig van. ezt csak fokozni lehet.

nos, sajnálom, hogy már megint egy ilyen csak egy valaki számára érthető írást sikerült összehoznom, és még ez is ilyen elborult. biztos a betegség hozza ki belőlem. meg más is. nah de lényegtelen. majd meglátjuk, mit hoz a holnap.

tegnap elkezdtem írni egy igencsak idegbeteg hangvételű bejegyzést. nagyon ki voltam már készülve estére.
nem mentem koncertre. lényegtelen, hogy miért. több oka is volt.
de azt a bejegyzést töröltem, és most íme, írok egy újat.

most már annyira lebetegedtem, hogy dögrováson vagyok. úgy érzem magam, mint akinek az utolsó kenetért kéne siránkoznia. alapból régen voltam már beteg, hát még ennyire. szerintem ebből tényleg az lesz, hogy holnap el kell mennem a dokihoz.

egyébként pedig hiába, az én életemben most nincs semmi nagy gáz, mégis úgy érzem magam, mint aki szétszakad. :S nincs valahol egy ikertesóm? :S szörnyű érzés ez, főleg a tudattal, hogy nálam elvileg minden okay, legalábbis nincs semmi helyrehozhatatlan, vagy megbeszélhetetlen. :\

most pedig itt egy dal, ami már második napja képes lenyugtatni.
Slash feat Iggy Pop - We're All Gonna Die

azaz három nap. csütörtök, péntek, szombat.

csütörtökön suli után találkoztam Schneidivel, mentünk valamerre. konkrétan én nem tudtam, hogy kell eljutni oda, ahova megyünk, ő meg nem tudta, hol van. xD baromira megáztam, így aztán meg is betegedtem másnapra. este tízre értem haza.

pénteken ugye szintén suli, egész nap olyan voltam, mint a mosott szar, annyira beteg voltam. :\ utána haza jöttem, döglöttem, táplálkoztam, lementem a boltba, szendvicset csináltam, aztán indultam próbára. az tartott egy órán keresztül, aztán dekkoltunk a kocsiban, vártunk a többiekre. végül Adri, Schneidi, Ati meg én, mentünk először Csepelre, aztán jöttünk hozzám. öcsémet kipateroltam a szobánkból, és oda bevettük magunkat. négy körül mindenki lelépett, én meg mentem aludni. nemrég keltem, bő egy órája.

ma este pedig Slipper koncert lesz a Pogo Locoban. csak addig még össze kell szednem magam. xD majd írok róla pár sort utólag. :)

remélem hamarosan meggyógyulok, mert jelen pillanatban baromi szarul vagyok. ha hétfőig nem leszek jobban, muszáj lesz elmennem dokihoz. :S

a címben szereplő mondat csak annyiból érdekes, hogy ma memorizáltam, hogy mit jelent. :D
mivel Schneidi Rammstein szövegekkel próbál néha németül tanítani, már párszázszor elmondta, mit jelent, de ma német órán vettük a nemtudoménmit, aminek kapcsán eszembe jutott és most végre sikerült is megjegyeznem, mit jelent. ^^ :D

najó, valójában nem erről akartam írni, csak ez most jött.

nos, az a helyzet, hogy van egy elméletem. miszerint én totál pszichopata vagyok.
voltam ma is a pszichológusomnál, és ez a mai óra többet ért, mint az összes többi együttvéve, az elmúlt másfél évben.
megvilágosodtam. minden amire ma rájöttem, ok-okozati alapon működő.
rájöttem arra, hogy miért ilyen a kapcsolatom a hím nemű egyedekkel. hogy milyen is? nos a kérdések ennek kapcsán a következők: miért csak egyéjszakás kalandjaim voltak, miért nem volt még soha normális párkapcsolatom, miért csak lányokba tudok beleszeretni, miért irtózom attól, hogy egy fiúval érzelmi kapcsolat alakuljon ki.
a válasz pedig annyira egyszerű az összes kérdésre! az apám miatt!
mert a vele való kapcsolatomat mintaként vetítem ki az össze pasi ismerősömre, és minden férfira, akivel találkozok. ez a válasz, a fenti összes kérdésre.
engem ez annyira megdöbbentett... persze, nyilvánvaló. de valahogy annyira egyszerű a megoldás, hogy nem is gondoltam rá.
viszont a helyzet javítása már megerőltetőbb. ahhoz, hogy ebben az életemben párkapcsolatban élhessek egy pasival, meg kéne bocsátanom apámnak. ami pedig egyáltalán nem egyszerű.

hát, ennek az eszmefuttatásnak itt vége.
ma a pszichológusomat is úgy hagytam ott, hogy meg se bírtam szólalni és csak annyit mondtam, hogy ezt át kell gondolnom.

viszont nem ezért vagyok pszichopata.
olvasok egy könyvet. Noszlopi Lászlótól, A Titkos Erők és Tanítások Lélektana címűt. kicsit misztikusan hangzik, pedig egyáltalán nem erről van szó. az a lényege, hogy a paranormális jelenségekre pszichológiai magyarázatokat próbál adni, példákkal alátámasztva az elméleteit.
ebben a könyvben van egy rész, amikor az öntudathasadásról ír. ennek az a lényege dióhéjban, hogy az ember nem lehet csak rossz, vagy csak jó, hanem mindkettő megvan benne. azonban valamilyen hatás nyomán ez a kettősség -esetleg többesség- felerősödhet az emberben és ekkor válik pszichopatává, és hajlamosabb lesz a bűnözésre. itt gondol akár gyilkosságokra, robbantásokra, kínzásra, téveszmék miatt ártatlanokon bevégzett bosszúra, stb.
a számomra fontos itt az, hogy persze, nyilván még benne vagyok a kamaszkorban, vannak hormonjaim, nevelésem, ösztöneim, nagyon sok befolyásoló tényezőm, de mégis, néha megbolondulok, úgy érzem. és ami ijesztő, hogy ma a pszichológusnál is a kettősségről és az ellentétekről is esett szó. nade szóval azt hiszem, pszichopata vagyok. ennek így nem biztos, hogy van értelme, de nem tudom jobban elmagyarázni.
az egész írásom után, ami hülyéneknézésre adhat okot, hogy én teljesen épelméjűen tudok írni erről az egészről. nos, ezt még magam sem fejtettem meg, de mostanában egyre többet foglalkozom pszichológiával, és most mások elemzése mellett a magam analizálásába is belekezdtem. erről annyi mindent tudnék még mesélni. a bizonyítékaimat, az anomáliákat, amikbe ütköztem, ezek közül soknak a megoldását...
kezdem azt hinni, hogy vagy elmeháborodott bűnözőként, vagy pedig pszichiátrián fogom végezni.

már csak azért is, mert senkivel nem tudok beszélni.

ó, találtam egy kurvajó listát! :D

így bíztosítsd az egészséges őrültségi szintet magadnak:

1. Ebédidőben, ülj a kocsid tetején napszemüvegben, és egy hajszárítóval célozz az elhaladó kocsikra. Figyeld meg, hogy lelassulnak-e.

2. Hívd saját magadat a hangszórón. Ne változtasd el a hangodat.

3. Ahányszor valaki megkér valamire, kérdezd meg hogy kér-e vele sült krumplit.

4. Tedd a szemetesvödrödet az íróasztalodra, és írd ki rá, hogy bejövő posta.

5. Tegyél koffeinmentes kávét a kávéfőzőbe 3 hétig. Ha már mindenki kigyógyul a koffeinfüggőségből, tegyél bele újra rendes kávét.

6. Az összes csekkednek a "megjegyzés" részébe írd be, hogy "szexuális szolgáltatásokért".

7. Minden mondatodat úgy fejezd be, hogy "a próféta prédikációja szerint".

8. Ne hasznalj ekezeteket.

9. Amilyen gyakran csak lehet, szökdécselj járás helyett.

10. Kérdezz meg embereket, hogy milyen neműek.

11. A Drive ablaknál jegyezd meg, hogy a rendelés elvitelre lesz.

12. Az operában énekelj együtt a darabbal.

13. Menj el egy versmondó estre és kérdezd meg, hogy a versek miért nem rímelnek.

14. Tegyél szúnyoghálót az íróasztalod köré és játsszál egy dzsungel hangokat tartalmazó relaxációs kazettát egész nap.

15. Öt nappal korábban mondd a barátaidnak, hogy sajnos nem tudsz majd elmenni a bulijukra, mert nem vagy olyan hangulatban.

16. Amikor a pénz kijön a bank-automatából, kezdjél kiabálni, hogy: Nyertem! Nyertem! Már harmadszor ezen a héten!!!!!"

17. Amikor kifelé mész az állatkertből, kezdjél a parkoló felé rohanni és ordítani, "Fussatok!!! Kiszabadultak!!!"

18. Vacsora közben mondd azt a gyerekeidnek, hogy "a rossz gazdasági helyzet miatt egyiktöktől meg kell válnunk".