tudom, az emberek toleranciaszintje a nullát súrolja, negatívból. :S
több tényező is közrejátszott abban, hogy most erről írjak. valójában még magam sem tudom miről, mert csak gondolatok kavarognak a fejemben, de úgyis összeállnak majd szavakká, mondatokká...
fentebb több tényezőről írtam, amik elgondolkoztattak és egy irányba terelték a gondolataimat.
az egyik, hogy többször beszélgettem már Szájmival arról, hogy mit hoz majd a jövője párkapcsolati témában. nos, komoly tervei vannak: amikor ezt írom, kb 175 nap van addig, hogy a párjával összeköltözzenek és megkezdjék a tényleges közös életüket. már több, mint másfél éve együtt vannak. a távolabbi jövőben szeretnének gyereket is. melegek.
és ez sajnálatos módon a mai felfogás szerint probléma.
de miért is? kit zavarnak ők azzal, ha boldog családi életet élnek?
sokan érvelnek azzal, hogy az a gyerek, aki meleg vagy leszbikus pár gyermekeként nő fel, nem lesz egészséges lelkileg. mert nem lát anya/apa mintát. valójában ez csak egy kifogás. úgy gondolom, igen is meg lehet oldani, hogy a gyerek megfelelő példákat és mintákat lásson. ugyanúgy vannak hetero családok gyerekei is lelkibetegek. ez nem hinném, hogy a szülők nemétől függ. sőt, ha tovább akarok menni, akkor szerintem a hetero párok gyakrabban hanyagolják gyerekeiket, míg a meleg vagy leszbikus párok jobban odafigyelnek rájuk.
több példát említettem...
a másik példa, nem a gyermekvállalásról, hanem az azonos neműek házasságáról szól. és az ahhoz való viszonyulásról, akár az emberek, a társadalom felől, akár az egyház felől.
a másik példa én magam vagyok. nem gondolom, hogy azért, mert biszex vagyok, ne házasodhatnék össze akár egy nememből valóval, ha úgy szeretném. sőt, kicsinek -amíg nem tapasztaltam, hogy milyen is valójában az egyház-, sokszor álmodoztam arról, hogy valakivel bevonuljak egy terembe (templomba) és ott egy ember, akit én tisztelek (akkor még felnéztem a papokra) áldását adva, összeadjon minket.
de azzal, hogy esetleg én egy lánnyal szeretnék "oltárhoz vonulni", összetört ez az álmom is.
az alapvető probléma ott kezdődik, hogy az emberek nem tolerálják az egyneműek párkapcsolatát. általában. tisztelet a kivételnek, természetesen. tovább haladva, ott folytatódik a probléma, hogy az egyház nem hogy nem tolerálja, egyenesen elítéli ezt. innentől kezdve vajon hány hajdani kislány álma törik össze a gyönyörű templomi esküvőről? nagyon elszomorító az emberek hozzáállása bizonyos, számukra érthetetlen dolgokhoz.
ezt nem ragozom tovább. csak hisztizni tudnék, hogy az emberek hogy lehetnek ennyire csőlátásúak... és egyébként is, ez csak egy kis része annak, amik iránt intoleránsak az emberek.
és itt jön a harmadik ok, a több közül, hogy erről írtam: az emberek intoleranciájának egy másik kis szeletéről írt Chris, ami engem is elgondolkoztatott, csak másik irányba.
igen, hosszú, de olvassátok végig, én is végigolvastam, akkor is, ha néha nagyon meg kellett erőltetnem az agyam, hogy felfogjam, mit olvasok. :D
de többen vannak a melegek, leszbikusok, biszexek, mint azt az emberek hinnék.
mégis, nekik kell szoronganiuk, titkolózniuk. diszkriminálják, megalázzák, kirekesztik őket. legalábbis én ezt tapasztalom.
az egyetlen vigasz, hogy a mostani fiatalok egyre toleránsabbak tudnak lenni. tényleg. tudom, hogy vannak, akik nem, de vannak akik igen. sőt, egyre többen vannak a mai fiatalok között maguk a melegek, leszbik, biszexek.
csupán az én osztályomban tudomásom szerint egy leszbikus és legalább három biszex van. jó arány. :D az osztály 33 fős, ebből 5 fiú. :D
az viszont sajnálatos, hogy még maga az osztályfőnök is azzel vígasztalta a szülőket a szülői értekezleten, hogy
"ne tessék aggódni, még tinédzserek. a színes hajfesték nem az identitásuk zavara miatt van, majd kinövik."
hát, bassza meg!
de itt már új témába tudnék kezdeni, mégpedig hogy milyenek is a tanárok. de azt majd máskor. :)
Utolsó kommentek